Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Szentpéteri József: Amiről a térképek mesélnek... Adalékok az avar korszak keltezési problémaköréhez
SZENTPÉTERI JÓZSEF AMIRŐL A TÉRKÉPEK MESÉLNEK... ban keletkezett temetők meddig maradtak fenn (b jelű sorozat: előrepillantás — ez mindig az adott a jelű diagram utolsó oszlopának részletezését jelenti). A folyamatok nyomon követését segíti, hogy a térképeken mindig ugyanaz a szín jelzi az azonos negyedszázadban induló temetőket, vagyis a színvilág pontosan tükrözi, hogy — a jelenlegi keltezesi módszerek szerint — milyen összetevői vannak az éppen vizsgált korszaknak, azaz a temetkezések által körülhatárolt településhálózatnak. Az avar kori temetők keltezését összesítő diagram (1. ábra) vízszintes tengelyén a negyedszázados beosztás, függőleges tengelyén a lelőhelyek száma található. Az összesített adatok alapján rajzolt grafikon vonala két helyen olyan törést mutat, mely mindenképpen magyarázatra szorul, és keltezés-módszertani kérdések mérlegelését teszi szükségessé. A két töréspont szerint a 7. század 1. negyedével kezdődő és fél évszázadon át tartó kisebb csökkenés, majd a 8/9. század fordulóján egy ennél jóval nagyobb arányú lelőhelyszám-zuhanás észlelhető. Szemmel láthatóvá válik az egyes országokban folytatott keltezesi gyakorlat eltérése, ha csupán a mai államhatárokon belüli időrendi meghatározásokat tekintjük. 8 Míg az összesített adatokból képzett átlaggal egyezően a grafikon megtörik a magyarországi (2.a ábra) és a (volt) jugoszláviai országok 7. századi lelőhelyeinél (2.b ábra), ezzel szemben a szlovákiai (3. a ábra) és az ausztriai (3.b ábra) keltezesi mód ezeken a helyeken egyenletes növekedéshez vezetett. A romániai lelőhelyek kis számából (80 eset) adódóan nem lehetett törvényszerűséget levonni (3.c ábra). A 9. század elejéhez köthető lelőhelyek azonban — mindegyik diagram szerint — a 8. századiakhoz képest radikális csökkenést mutatnak. A következő illusztráción feltüntetett adatok mindig a változások mértékét (pozitív vagy negatív irányú elmozdulását) mutatják az előző negyedszázad összesített lelőhelyszámához képest (4. ábra). (A stabilitást esetünkben a nulla-tengely jelenti.) Jól szemlélteti, hogy az avar kori lelőhelyek időrendi besorolásánál három olyan időpont van — a 7. század 1. negyede, a 7/8. századforduló és a 8/9. századforduló — amelyek kitüntetett módon való figyelembe vétele erőteljes növekedést vagy éppen csökkenést eredményezett az oda sorolt lelőhelyek számában. Kérdés, hogy van-e megfelelő indoka a lelőhelyszám ilyen mértékű változásának ezeknél az időpontoknál? Az ugyanezen adatokból összesített oszlopdiagram (5. ábra) arra szolgál, hogy negyedszázadonként nyomon követhessük az újonnan létesült lelőhelyek és az előző negyedszázadból fennmaradt (régi) lelőhelyek arányát. Az új lelőhelyek mindig az adott oszlop tetején helyezkednek el. Az illusztráció segítségével a főbb tendenciákat a következőképpen foglalhatjuk össze: A 6. század 2. felében a lelőhelyek folyamatos emelkedése észlelhető. A 7. század elején háromszorosára növekszik az új temetők száma, melyet egyenletes lelőhelyszám-csökkenés követ, miközben kissé növekszik az új lelőhelyek belső aránya. A 7. század utolsó negyedében a tendencia megváltozik, és a lelőhelyek száma növekedni kezd. A 8. század elején ismét 50%-os növekedés regisztrálható, és a lelőhelyszám gyakorlatilag az egész században fennmarad. A 9. század elején radikálisan (egyötödére) esik vissza a lelőhelyek száma (kisebb részt új — nagyobb részt régi lelőhelyekkel), és ez a viszonylag alacsony esetszám a század egészére jellemző marad. A párhuzamos ábrázolások tanulságai A 6. század 3. negyede (113 lelőhely, jelkulcsszín: világos lila) A 6. század 3. negyedében induló lelőhelyek a Kárpát-medencei honfoglaló avarok temetkezéseit rejtik {6/3a ábra). Területi elterjedésük: egyenletes eloszlással Észak-Pannóniában, valamint Pécs környékén, szórványosan a Duna-Tisza-közének 457
