Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Balogh Csilla: Avar kori kettős- és többes temetkezések a Duna-Tisza közén

BALOGH CSILLA AVAR KORI KETTŐS- ÉS TÖBBES TEMETKEZÉSEK A DUNA-TISZA KÖZÉN Balogh Csilla AVAR KORI KETTŐS- ÉS TÖBBES TEMETKEZÉSEK A DUNA-TISZA KÖZÉN BEVEZETÉS A különböző társadalmak esetében a térrel való gazdálkodás elsősorban a települések esetében követhető nyomon, a temetők legfeljebb indirekt módon tükrözhetik az adott közösség térszükségletét. Esetükben legfeljebb a mellékletek sírokon belüli elhelyezésének vizsgálatával alkothatunk képet térhasználásukról, hiszen a telep/telepek és a temető viszonyának vizsgálatára csak kevés esetben nyílik lehetőség, és ugyancsak ritkán nyílik alkalom a temető nagyságának, kiterjedésének vizsgálatára, hiszen a legtöbb temető nem teljesen feltárt. Objektívebben vizsgálható — még akár a temetőrészletek esetében is — a sírok sűrűsége, vagy éppen a temetőn belül a „rokonsági foltok" (Steuer 1982, 461-465.) egymáshoz való viszonya. Bár abban egyetértünk, hogy a sír ásásakor végzett munka nagysága feltehetően a temetést rendezők demonstrációjához tartozott (Tomka 2003, 13.), a sírok köbtartalmából messzemenő következtetések nem vonhatók le.

1 Ahogyan abból sem, ha egy sírba két vagy akár több halottat temettek el. Ezt bizonyítja, hogy különböző régészeti korokban és kultúrákban felbukkan e jelenség, és mindig csupán kisebb számban fordul elő (Tomka 2003, 18-20.). Előfordulásából legfeljebb egy kisebb és szorosabb közösségen belül, közelebbi rokonságban állók egyszerre vagy közel egy időben történő elhalálozására következtethetünk. Az egy gödörbe, vagy egymás közelébe temetéssel nem mást kívántak demonstrálni, mint hogy akik az életben szorosabban kötődtek egymáshoz, azok a túlvilágon is együtt, vagy legalábbis egymás közelében legyenek. Éppen emiatt Tomka Péterrel ellentétben (Tomka 2003, 14.) úgy vélem, hogy a többes temetkezések vizsgálatba érdemes bevonni az ugyanabba a sírgödörbe történt, de későbbi temetkezést (Nachbestattung), illetve ennek a speciális esetét, az ikersírt (Nebenbestattung) is, amikor külön sírgödröt ásnak, de törekednek arra, hogy a lehető legközelebb kerüljenek a korábbi sírhoz. A tömegsírok (Massengrab) azonban már nem tartoznak e körbe. Az előbbiekből következően szerintem a kettős- és többes temetkezések megléte, vagy hiánya nem jellemzi az adott közösség térhasználását. Mindezt a következőkben a Duna-Tisza közén található avar kori temetőkből ismert kettős- és többes temetkezések elemzésével is alátámasztom. \ A dolgozatban mellőzöm a téma kutatástörténetének áttekintését és a párhuzamok citálását a kora középkori steppéről, és más régészeti korokból, valamint a kettős- és többes temetkezések hátterének számbavételét is, mert ezek alól felment Tomka Péter e témával kapcsolatos kiváló munkája (Tomka 2Ö03). Ez utóbbival kapcsolatosan magam azt a véleményt képviselem, hogy a vizsgált kettős- és többes temetkezések közel egy időben meghalt, egymáshoz közelállók, talán rokonok közös sírjai. Nem támasztható alá egyetlen esetben sem egy rituális gyilkosság felvetése, és megfelelő antropológiai vizsgálat nélkül bizonyítani nem lehet azt sem, hogy az avar kori sírokban a kettős- és többes temetkezések jelensége egy járványos betegség okozta társadalmi traumával magyarázható. A kettős- és többes temetkezések előfordulási gyakorisága Nagyjából a Gödöllő-Heves vonaltól D-re egészen a Titelig terjedő területről gyűjtöttem fel a kettős- és többes temetkezéseket tartalmazó, avar kori lelőhelyeket. Ezek közé soroltam az egy időben eltemetetteken kívül az utántemetéseket és az ikersírokat is. 41