Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Prohászka Péter: A wien-atzgersdorfi hunkori női sír – észrevételek a poliédervégű tűk viseléséhez 1

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK A találó/knak oka/uk sem volt az esetleges fülbevalók karikájának kiegyenesítésére, mivel az ehhez hasonló arany tárgyakat fülbevalóként könnyebben értékesíthették. A hajtűk fülbevalóként való közlésében (Seidl, illetve Schindler rajza

24

) a Régiségtárban található szintén poliéderfejben végződő fülbevalók játszhattak szerepet. így például egy rovátkolt karikájú és a poliéderfejet almandinlapokkal díszített fülbevalópárt már bizonyosan őrzött a Régiségtár,

25 melyeket Óbudán találtak 1836-ban és 1837ben kerültek a gyűjteménybe.

26 A poliéderfejben végződő fülbevalókat napjainkban is a kora népvándorláskori női viselet jellemző tárgyainak tekintik, számos fajtájuk és típusuk ismert a 4-6. századból.

27 A különféle elképzelésekkel (gótok, hunok stb.) szemben, mint arra Bóna István rámutatott, a típus illetve a forma a későrómai leletanyagból került átvételre.

28 A középső Dunavidék tartományainak temetőiben a 4. század utolsó harmadától jelennek meg e fülbevalók.

29 Divatjuk, mint arról a későbbiekben még szó lesz, a poliéderfejben végződő hajtűkre vezethető vissza.

30 A tömör illetve a több elemből összeállított áttört poliéderfejű fülbevalók Franciaországtól a Krímig megtalálhatóak az 5. századi leletanyagban. Ezen utóbbiakra a kőberakás jellemző, de néhány esetben granulációval is díszítették a gombokat. A fejforma és a konstrukció mellett így egy további közös díszítési elem figyelhető meg az atzgersdorfi hajtűk és néhány fülbevaló között. Ez pedig a sokszög felület sarkain található hármas granuláció, amely díszítés megtalálható az ostruznicai 5. századi temetőből, valamint a miszlai és perjámosi sírokból előkerült fülbevalókon.

31 A múzeumba került mellékletek alapján ezen fülbevalók viselését az 5. század harmadik negyedére tehetjük. A fülbevalókhoz hasonlóan a későrómai leletanyagban megfigyelhetőek a poliéderformájú tömör gyöngyök. Ezek azonban az 5. századi daraboktól eltérően nem fémből, hanem gagátból, borostyánból, készültek. Az 5. századi leletanyagban még ha ritkán is, de szintén előfordulnak az aranyból készült gyöngyök, mint az ókéri

32 és az apahidai 2. sírban talált darabok.

33 Míg azonban az ókéri női sírból származó áttört és díszítetlen darabok feltehetően egy nyakláncot díszítettek, addig az apahidai 2. fejedelmi temetkezésben talált, felületükön kőberakással díszített gyöngyök a lószerszám díszítésére szolgáltak.

34 Az atzgersdorfi hajtűk előzménye a már említett fülbevalókhoz és gyöngyökhöz hasonlóan a római provinciális leletanyagban található meg. A provinciák lakossága mind anyagát, mind pedig díszítettségét tekintve sokféle hajtűt viselt. A végeiken különféle díszítménnyel (toboz, buszt, kéz stb.) megformált tűk általában csontból, gagátból és bronzból készültek. Míg ezüstből szép számmal ismerünk haj- vagy ruhatűket, addig az arany ritkaságnak számított, és érthetően a társadalom felsőbb rétegéhez tartozó nők viseletét ékesítették. A poliéderformájú fejben végződő csont hajtűk a 4. században terjednek el.

35 A díszítmény divatját jelzi, hogy többféle nyersanyagból készített hajtűn megtalálható. így például gagátból faragott példányok Britanniától Germánián át egészen Pannoniáig előfordulnak.

36 Egy szép 7,5 cm hosszú pár volt az Enns-Lauriacum espelmayrfeldi temető 60. sírjában

37 a fejtető és a bal halánték között hajtűként viselve.

38 A Birodalom nyugati felében a 4. század első felétől jelennek meg, és végig használják elsősorban a bronzból és ezüstből készült tömör, poliéderfejben végződő tűket egészen az 5. század végéig.

39 Ezt jelzik a sírokból ismert eltérő méretű példányok. így a franciaországi cortrati temető 6. sírjának ezüst párja

40 mellett az oudenburgi 67. sír és a vert-la-gravellei 7. sír tűi

41 vagy a krefeld-gellepi 1204. sír meglehetősen hosszú (27 cm) felső harmad részén is díszített példánya.

42 Természetesen Pannónia későrómai leletanyagában szintén megtalálhatóak, mint például a Veszprém megyei Tüskevár-Paptag (Kőhányási dűlő) területén feltárt szarkofágban lévő darab. A sírban egy 40 év körüli nő, egy 6-7 éves kislány és egy csecsemő csontváza körül öt 394