Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS AZ ELPUSZTULT KÉSŐ KÖZÉPKORI FALVAK MORFOLÓGIAI VARIÁCIÓI tességeit Szentkirályon lehetett megfigyelni. A lakóház mellett többnyire nem szilárd gazdasági épületek álltak, hanem egyszerű állattartó építmények (cölöpvázas istállók, karóvázas ólak) és karámok, ahol a szabad ég alatt szarvasmarhákat és juhokat tartottak. Ebben a korban Magyarország legjelentősebb kiviteli cikke az élő állat volt. Az Ausztriába, Dél-Németországba és Itáliába exportált szarvasmarhákat és lovakat főként az alföldi falvak és mezővárosok legelőin nevelték, majd a falupusztásodás miatt nem művelt szántóföldi területeket is legelőként hasznosították. Ennek a falutípusnak a kialakulásában tehát az alföldi kun lakosságnak jelentős szerepe volt, bár bizonyára hasonló településformát hozott létre az ugyanilyen gazdálkodást folytató nem-kun népesség is. A török korban továbbélő 17. századi szentkirályi településen, Felsőszentkirályon ugyancsak ezt a településformát figyelhetjük meg. (4. ábra) Bárth János ennek a középkori Magyarországon gyakran előforduló faluformának a jelölésére a füzérfalu kifejezést javasolta, amelyben a házak laza sort képeznek, de rendszertelenül, különféle tájolással állnak, az úthoz képest is különböző távolságra fekszenek, a telkek elkülönülése sem szembetűnő. 72 Nézetünk szerint a rendszertelenség csak látszólagos, a házak tájolása következetes, igazodik a terepviszonyokhoz, az égtájakhoz és az utcához, a telkek pedig az utca mindkét oldalán követik egymást. Éppen ezért az egy utcás szalagtelkes falu egyik középkori előzményének tartjuk, melynek szabálytalanságai abból adódnak, hogy a középkori megtelepedéskor még nem volt követendő szempont a szabályos, zárt utcasorok kialakítása. Ez a típus térszerű kiszélesedésével a templomnál hasonlóságot mutat az orsós utcájú falu morfológiai típusával is, ami az állattartással kapcsolatos funkcionális hasonlósággal is magyarázható. 73 2. Alföldi jobbágyfalu nemesi udvarházzal. Szintén az Alföldön, geomorfológiai, vízrajzi és növényzeti szempontból hasonló természeti környezetben más típusú falvak is álltak. Ezek szerkezete zártabb, szimmetrikusabb, a beltelkek keskenyek, a földbirtokos nemes udvarháza a település központjában, kiemelt helyen áll. Nyársapáton igen hangsúlyos az így elfoglalt hely: a falut két részre osztó vízfolyás egyik oldalán emelkedett az udvarház, vele szemben, szintén központi helyen állt a templom, s a templom után hosszan elnyúló sorban a lakóházak, egymástól 16-24 m-re. (2. ábra)A beltelkek átlagosan valószínűleg fél jobbágytelek szélességűek voltak. 74 Az ásatási leírásból és az alaprajzi felmérésből csak a központi rész topográfiáját ismerjük jól, ezen világosan felismerhető a soros, vízkétparti (patak menti) falu, melynek településképén bizonyára meghatározó szerepe volt a nemesi udvarháznak. 75 Baracson szintén kiemelt helyen találjuk a nemesi udvarházat, a templom mellett, s a lakóházak a leírás szerint két sorban, egymáshoz közel épültek (10-20 m-re, ill. 50 m-re). 3. Duna-parti átmenti (útféli) hospesfalu. A Duna-parti Csőt egyházi birtokos jobbágyfaluja volt, országos főútvonal mentén épült, de a közölt adatok alapján bizonytalan, hogy az országút keresztülment-e rajta vagy mellékúttal kötötték be a főúthoz, így tehát vagy az átmenti vagy az útféli falu típusához sorolható, a templomnál levő útkereszteződésnél térszerű kiszélesedéssel és a főutcára merőlegesen egy második utca indításával. A beltelkek keskenyek (15-30 m), a házak csaknem összeépültek. 76 Az alaprajz szabályossága az utca és a telkek pontos kimérésére vall. (6. ábra) A szinte városias beépítés a kiváltságos hospes lakosság jó vagyoni helyzetével, differenciált gazdálkodásával (szőlőművelés, ipar, kereskedelem), az árutermelésben és áruforgalomban való intenzív részvételével magyarázható. 4. Közép-dunántúli kisnemesi utcás falu. A Bakony nyugati szegélyén, erdős dombvidéken fekvő Sarvaly utcás-soros falu volt, kisnemesek lakták. Az utca és a teleksor nyomvonalának kijelölését, a templom elhelyezkedését alapvetően a domborzati viszonyok, a terepi adottságok határozták meg: észak felé a meredek lejtő szabta meg 371
