Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK között szóródik, átlagosan kb. 70 m (az esetek 75%-a 55 m és 85 m között van). A laza településszerkezet hasonló az Alföldön feltárt, a 14. század vége-16. század közé keltezett állandó kun szállások (Móric, Szentkirály) településképéhez. Perkáta-Kőhalmidűlőben a kunok a 13-14. század fordulóján települtek meg és a 14. század folyamán laktak ott, ezért ez a település fontos bizonyítékokkal szolgál az állandó kun szállások kialakulásához és sajátos szerkezetük tanulmányozásához.

70 A Tolna megyei Sárközben, Decs határában, a Sárvíz mentén fekvő késő középkori Ete mezőváros kutatása az említett második világháború előtti kezdeményezések után az 1990-es években folytatódott, Miklós Zsuzsa és Vizi Márta vezetésével. Légifotók segítségével sikerült a település szerkezetét rögzíteni, mely a pusztásodás előtti, 16-17. századi állapotokat tükrözi. Az ártér szélén hosszan elnyúló, északkelet-délnyugati irányú dombon megfigyelhető a főutca sávja, déli oldalán három mellékutcával (10. ábra) A házak többsége a főutcán, arra merőlegesen helyezkedik el. A telkek szélessége 25-30 m. A templom a település nyugati szélén található. A zárt beépítésű település teljes hosszúsága kb. 650 m. Ete hosszú ideig fennálló település volt, a 10-11. században létesült és a 17. század első harmadában (1620-1627 között) néptelenedett el. A váci káptalan birtokaként a 14. századtól indult jelentős fejlődésnek, a 16. században már mezőváros, vásároshely. A törökök 1557-ben 155 házat, 1572-ben 192 házat írtak össze. Népessége a 16. század második felében 800-1000 főre tehető.

71 Tekintettel a megfigyelhető házhelyek (beltelkek) számára, egy-egy telken valószínűleg két vagy több lakóház is állt a 16. században. 4. Morfológiai falutípusok A fentiekben ismertetett régészeti kutatások 10 elpusztult késő középkori falu településszerkezetét rögzítették pontos alaprajzon, ezek közül 5 falu a Dunántúlon, 5 falu az Alföldön helyezkedik el. Ezen kívül szemléletes leírások szólnak a Kecskemét környékén feltárt településekről, elsősorban Baracsról, bár ezekről ásatási alaprajz sajnos nem maradt fenn. Országos jellegű statisztikai értékeléshez ugyan ezek az adatok még nem elegendők, de segítségükkel mégis megkísérelhető bizonyos falutípusok meghatározása. 1. Alföldi utcásfalu, állattartó-földműves település, kunsági típus. Egyik korán felismert, jellegzetes középkori táji típus a nagy kiterjedésű, laza szerkezetű alföldi falu, amelynek gazdálkodásában az állattenyésztésnek volt vezető szerepe, bár a 15-16. századi összeírások és a régészeti leletek szerint földművelése is jelentős volt. Ezek az utcás-soros települések kezdetben egy utcásak voltak, a népesség növekedésével esetleg egy második utca is létesült, a központi helyet elfoglaló templom körül pedig térszerű kiszélesedés volt. Az utca, mint a település fontos szerkezeti eleme és műtárgya nem volt pontosan kimérve, hanem egy kocsiútként szolgáló széles ösvényt jelentett. Szentkirályon 40-50 m, Móricon 50-90 m a két párhuzamos házsor között a távolság. (1. és 3. ábra) E két településen kívül a leírások alapján ezt a típust képviseli több kiskunsági falu Kecskemét környékén, továbbá a mezőföldi Perkáta-Kőhalmi-dűlőben feltárt kun szállás viseli magán ugyanezeket a jellegzetességeket. (9. ábra) Ezekben a falvakban a lakóházak egymástól távol állnak, átlagosan 60-70 m-re, de előfordul a 100-130 m-es távolság is, ebből tehát igen széles beltelkekre lehet következtetni. Valószínűleg egy királyi hold nagyságú, osztatlan, egész jobbágytelkekről van szó. A lakosság ezekben a falvakban csak részben volt jobbágy, egy jelentős kun eredetű, kiváltságos szabad paraszti réteggel is számolhatunk. Egyes települések lakossága még a 15-16. században is elsősorban kunnak tartható. (A Kecskemét környéki feltárások során megkutatott 10 falu közül 5 kun szállás volt.) A nemességet képviselő kisbirtokosok telke és háza nehezen különböztethető meg a szomszédos parasztcsaládokétól. A telekszerkezet jellegze370