Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK Szintén a Mályusz-iskola településtörténeti tevékenysége folytatásának tekinthető Györffy György nagy vállalkozása, az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, amely óriási adattömegével, kitűnő megyei összefoglalásaival és térképeivel nélkülözhetetlen kézikönyvet jelent minden Árpád-korral foglalkozó történész, régész, nyelvész, helytörténész, geográfus számára.

8 Bár ebben a munkában a fennmaradt írott forrásokban említett települések mind szerepelnek, az okleveles anyag nagymértékű pusztulása miatt egyes vidékeken a településhálózat nem rekonstruálható. Másrészt a 14-15. századi településviszonyok megismeréséhez ez a kiadvány nem elegendő, mivel csak az 1330-as évekig tartalmazza a településekre vonatkozó adatokat. A késő középkori Magyarország történeti földrajzi forrásadatainak kiadása ugyan már a 19-20. század fordulóján elkezdődött, de befejezetlen maradt (összesen 51 megye készült el), és színvonala sem egyenletes.

9 Ilyen előzmények mellett érthető, hogy a Mályusz által kezdeményezett településtörténeti monográfiák szerzői a középkori Magyarország egy-egy megyéjét választották ki feldolgozásra, a lehetőség szerinti teljes forrásanyag ismeretében. Ezúttal nem célunk a településtörténeti kutatások alakulását végigkísérni. A történetírás — elsősorban a felsorolt szerzők munkásságának köszönhetően — az 1970-es évekre határozott álláspontot alakított ki mind a magyarországi falurendszer kialakulásáról, mind a későbbi fejlődés fő jellemzőiről. Az említett kutatások eredményeképpen megállapítható, hogy a falurendszer fejlődésének első korszaka a 10-13. századra tehető, a 13-14. században pedig a rendszer átalakult, összefüggésben a nagy gazdasági és társadalmi változásokkal. Ezek során a parasztság földesúri hatalom alatt élő különféle rétegeiből a 14. század elejére egységes jobbágyság jött létre. A jobbágyok személyükben szabadok voltak, költözési joggal rendelkeztek, főleg pénzzel és terménnyel adóztak, önálló parasztgazdasággal rendelkeztek, a föld tulajdonjoga azonban a földesúré volt. Kialakult a jobbágytelek szervezete, a belső telek és a külső földek és tartozékok meghatározott rendszere. A 14-15. században a mezőgazdasági termelés és a földesúri járandóságok alapegysége a jobbágytelek, mely a falutelepülés szerkezetét is meghatározta. Ebben a korban az agrotechnikai fejlődés következtében növekedett a mezőgazdasági termelés intenzitása, és Anjou királyaink gazdasági reformjainak köszönhetően gyorsan fejlődött az áru- és pénzforgalom. A 14-15. században is gyakori jelenség a pusztásodás, de nem annyira egész falvak elnéptelenedéséről van szó, mint inkább egyes jobbágytelkek elhagyásáról. A 16. században az újabb nagy pusztásodási hullám fő oka a parasztság jogi helyzetének romlása és a török hódítás volt. A tartósan török uralom alá került, illetve a hadjáratok által rendszeresen érintett területeken a középkori falurendszer a 16-17. század folyamán lassanként felbomlott. A késő középkorban a falusi népesség lakáskultúrájában is jelentős változás volt. A 14. század végétől általánosan elterjedt a föld felszínére épített két vagy három helyiséges lakóház. A jobbágytelek-rendszer elterjedésével a települések egyre inkább szabályos, rendezett képet mutattak. Az utcás-soros település a 14-15. században az egész országban általános volt. A legtöbb településen a házak egy utca mentén, egy vagy két sorban helyezkedtek el. A telekrendszer nemcsak a jobbágyfalu, hanem a kisnemesi falu szerkezetét is meghatározta. A következőkben a késő középkori falvakban folytatott régészeti kutatások településtörténeti eredményeit foglaljuk össze. Mivel az ásatások többsége eddig főként a lakóházak feltárására szorítkozott, a szakirodalom elsősorban azok típusaival, építésmódjával, a háztípusok fejlődésével foglalkozott. A települések belső szerkezetét régészeti módszerekkel csak azokban az esetben tudjuk vizsgálni, ha egy lelőhelyen elég nagy összefüggő terület került feltárásra, és részletes alaprajzi felmérés is készült. A 358