Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

PÁLÓCZi HORVÁTH ANDRÁS AZ ELPUSZTULT KÉSŐ KÖZÉPKORI FALVAK MORFOLÓGIAI VARIÁCIÓI Pálóczi Horváth András AZ ELPUSZTULT KÉSŐ KÖZÉPKORI FALVAK MORFOLÓGIAI VARIÁCIÓI 1. A középkori magyarországi falurendszer és a településtörténeti kutatások A középkori Magyarország településrendszerének kutatása különféle tudományágak területén, részben egymástól függetlenül kezdődött a 20. század első felében. A történetírásban az iskolát teremtő Mályusz Elemér nevéhez fűződik a településtörténet módszereinek kidolgozása, az első modern szemléletű településtörténeti monográfia, az 1922-ben megjelent Túróc megye kialakulása című könyv megírása.

1 Mályusz az általa kinevelt új történész nemzedék számos tagja számára a településés népesedéstörténeti kutatásokat jelölte meg feladatként. A történetírásnak ezt az új irányát Mályusz népiségtörténetnek nevezte, koncepcióját 1936-1937-ben egyetemi előadásain fejtette ki, hangsúlyozva, hogy a történeti források feldolgozásánál követni kell a nyelvtudomány, az etnográfia, az etnológia és a szociológia szempontjait és hasznosítani új eredményeit.

2 Túróc megyei monográfiájában Mályusz azt írja, hogy a 13-14. századi településtörténeti anyag feldolgozásánál „történetirodalmunk szegényes s nagyon is elmaradott voltát" kellett tapasztalnia.

3 Egy terület gazdasági és társadalmi fejlődésének megrajzolásához a történésznek először is a lehetőség szerint teljesen össze kell gyűjtenie az írott forrásoknak a tájra és a településekre vonatkozó adatait, a vidék történeti helynévanyagát, rekonstruálnia kell a régi földrajzi viszonyokat, foglalkoznia kell a tárgyalt terület benépesedésével, etnikai viszonyaival, a közigazgatás és az egyházi szervezet kiépülésével, a birtoktörténettel, esetenként figyelembe kell vennie a társtudományok (néprajz, régészet) adatait. Ezek a szempontok és módszerek következetesen érvényesültek a 30as évek végén és a 40-es évek elején a Magyarság és nemzetiség és a Település- és népiségtörténeti értekezések sorozatban sorra megjelenő településtörténeti monográfiákban.

4 Elsősorban felvidéki és erdélyi-partiumi megyék (Ugocsa, Gömör, Nyitra, az erdélyi Fehér, Kolozs, Szatmár, Máramaros) kerültek feldolgozásra, az ország középső, alföldi és dunántúli területei nagyrészt figyelmen kívül maradtak. Kivételt képez a török hódoltság határán fekvő Bihar megye monográfiája.

5 Ezek a vármegyei településtörténeti monográfiák az országos történetírás élvonalához tartoztak, mind a forrásfeltárás szempontjából, mind komplex szemléletükkel. A második világháború után ez a kutatási irány mégis hosszú időre megszakadt, mivel a hivatalos marxista történetírás az 1950-es évektől az egész problémakört mellőzte, kutatását nemkívánatosnak tartotta. A Mályusz köré csoportosuló tudósgárdából néhányan a kedvezőtlen tudományos légkörben is folytatták településtörténeti kutatásaikat, és megírták az első — és máig egyedülálló — országos összefoglalásokat. Szabó István a középkori magyar falu monográfusaként a falurendszer kialakulásával, a falutelepülés formáival, gazdálkodási rendszerével, pusztásodásával, a falu társadalmával foglalkozott hatalmas okleveles adatgyűjtésen alapuló munkáiban. Igyekezett felhasználni a régészeti falukutatás első eredményeit is.

6 Maksay Ferenc a középkori falurendszer fejlődését tárgyaló munkájában a 14-15. századi oklevelekben szereplő falvak topográfiai leírásait összevetette ugyanezen településeknek az I. katonai felmérés (1763-1787) térképein ábrázolt képével. Erre azonban természetesen csak azoknak a településeknek az esetében volt lehetőség, amelyek a középkortól a 18. század végéig folyamatosan fennálltak. A Maksay által elemzett források szerint az ország nyugati, északnyugati és északkeleti részein, a török hódoltságon kívül eső területen 260 település őrizte még a 18. században is középkori faluformáját, vagyis elsősorban ezeken a vidékeken mutatkozik jelentős kontinuitás a településformákban.

7 357