Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

MOLNÁR ATTILA A HALLSTATT-KULTÚRA EMLÉKEI A SOKQRÓ-VIDÉKEN Kézzel formált, vöröses színű, sok apró kaviccsal soványított oldaltöredék, kívül vízszintesen álló bütyökkel, anyaga alapján a fenti edényhez is tartozhatott /ltsz.: XJM 72.24.6./ (3. ábra 7). Kézzel formált, jól égetett, kívül fekete, belül világosbarna, kevés kaviccsal és kerámiazúzalékkal, homokkal soványított, nagy, bikónikus urna töredékei, kívülbelül fésűszerű, valószínűleg szálkás végű faeszköztől származó eldolgozás-nyomokkal. Legnagyobb átm.: 22 cm /ltsz.: XJM 72.24.1./ (3. ábra 8). Kézzel formált, vöröses színű, durva kidolgozású, házikerámia-jellegű, sok kaviccsal soványított, hordó alakú edény egyenesen álló peremtöredéke /ltsz.: XJM 72.24.4./. Kézzel formált, vöröses-barnás színű, kidolgozású, házikerámia-jellegű, sok kaviccsal soványított, hordó alakú edény egyenesen levágott peremének töredéke/ltsz.: XJM 72.24.5./. A kalcinátumok a 2. sír esetében az urnában voltak. A temetőről a fenti leletektől eltekintve nincsenek információink, a temetkezéseket csatornaásás során tönkretették, az edénytöredékek alapján egy középrépáspusztai jellegű temető két sírjának maradványai kerültek elő Téten. További, a fentiekhez hasonló temető részét képezhette az a szétszántott kora vaskori sír, amelyet Figler András tárt fel Kajárpéc-Ürgedombok lelőhelyen (RégFüz 40, 1987, 101.). Egyes, régi gyűjtésből származó tárgyak esetében a lelőhely jellege ma már nem meghatározható: ide tartozik egy gyomoréi csónakfibula, ami Márton Lajos információi szerint szórthamvas temetkezés mellékleteként került elő, a lelőkörülményeket azonban már ő is túlontúl bizonytalannak tartja a kérdés biztos megítéléséhez (Márton 1913, 204). Szintúgy nem eldönthető, telepről vagy temetőből származik-e a 19. században Koroncón előkerült csónakfibula (Börzsönyi 1909, 245.). A Hallstatt-kultúra síkvidéki telepei, ha lehet, még kevésbé ismertek, mint a temetők. Mithay Sándor ismerteti a Koroncó-újtelepi többperiódusú ház leletanyagát illetve a Vaszar-Várospuszta lelőhelyen folytatott ásatásai eredményeit (Mithay 1970, Mithay 1980). Egy Koroncó-Bábotáról származó velemi típusú fibula a környék későhallstattkori lakottságát bizonyítja (Ebenhöch 1868, 173). A Figler András által feltárt Kajárpéc-pokolfadombi hallstatt-objektumot egy ívfibula és egy szarvasfüles merítőedény töredéke szintén a Ha D-időszakra datálja (RégFüz 42, 1991, 16; T. Németh 1996, Abb. 4.). A későhallstatt-periódus a Dunántúlon az őskor kevésbé jól ismert periódusai közé tartozik. Mindez a Sokoró vidék kapcsán is elmondható, legfeljebb annyiban módosul az iménti kijelentés, hogy itt az őskor egyetlen periódusa sem tartozik a jól kutatottak közé. Hogy a dunántúli Ha D-időszakról viszonylag keveset tudunk, főként a leletanyagok eleve kis számának és publikálatlanságának a következménye. Míg Ny-Európában és a DK-alpi területeken a Hallstatt-kultúra kései virágkorát éli, addig a keleti-Hallstatt területek fejlődése megtorpan és egyértelműen perifériális jelleget ölt. A kulturális törés okait számtalanszor összefüggésbe hozták a szkíták Kárpát-medencei megjelenésével, számos adat utal ugyanis arra, hogy komoly keleti hatások érték a szóban forgó térséget, ezek értékelése azonban meglehetősen nehéz (Terzan 1998). Akárhogy is alakult kezdetben a kapcsolat a szkíta jellegű kultúrkörrel, a későbbiekben békés szomszédi viszonyt kell feltételeznünk, amint azt a dunántúli Hallstatt telepeken és temetőkben feltűnő nagyszámú szkíta lelet bizonyítja (Párducz 1965). A téma részletesebb tárgyalása nélkül csak annyit szükséges megemlíteni, bizonyos jelek alapján nem zárható ki, hogy a Dunántúl területén is megkezdődött egy, a DNy-szlovákiaihoz hasonló 341