Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK ún. szkíta-hallstatt kultúra kialakulása. A zárt leletösszefüggésből származó szkíta leletek — Krautacker, Sé — arra utalnak, hogy az Alpok előterét ez a folyamat később érte el, mint a Dunától északra fekvő területeket (az említett lelőhelyek az 5. századra keltezhetők — Jerem 1981, Gál-Molnár 2004) és természetesen nem is alakította át a Hallstatt-kultúra tárgyi műveltségét oly mértékben, mint ott. A tárgyalt probléma természetesen a Sokoró vidéket is érinti, hiszen számos szkíta lelet ismert a környékről, sajnos főként ismeretlen vagy pontosabban nem keltezhető leletösszefüggésből. A győrszemerei elektronlemezes spirálkarika mellett Koroncóról, Tétről és Győrszabadiból ismerünk háromszárnyas bronz nyílhegyeket (ArchÉrt VI, 1872, 190.; Ebenhöch 1868, 168.; Párducz 1965, 275-276.). Szkíta jellegű nyílhegyek kerültek elő 1994-ben a nem túl messze fekvő Mezőörs határában is: Háromszárnyas, belsőtokos bronz nyílhegy, szárnyai a tokrésznél nem nyúlnak tovább, a tokrész a szárnyak között egyenesre kalapálva, egyik oldalán átlyukasztva. Hossza 2 cm, szárnyakkal együtt 2,1 cm, a tokrész átmérője 4,5 mm /Itsz.: 2005.9.1/ (2. ábra 3). Háromszárnyas, belsőtokos bronz nyílhegy, szárnyai a tokrésznél kicsit hosszabbak, a tokrész a szárnyak között egyenesre kalapálva, egyik oldalán átlyukasztva. Hossza 2,3 cm, a tokrész átmérője 5 mm/Itsz.: 2005.9.1/ (2. ábra 4). A szkíta nyílhegyek pontos keltezése meglehetősen nehéz, annyi bizonyos, hogy leleteink nem a legkorábbi nyílhegy-típusok közé tartoznak (Kemenczei 1994), legnagyobb valószínűség szerint a 6., esetleg az 5. századra keltezhetők. Nyílhegyeink mellett egy T. Németh Gabriella által közölt csónakfibula is bizonyítja, hogy jelentős kora vaskori településsel számolhatunk a lelőhelyen (T. Németh 1996, Abb. 3,1). A fentieken túl Romándról ismert szkítákhoz köthető lelet: állítólag csontvázas temetkezésből származó, korongolt, egyfülű korsó és tál jutott innen a veszprémi múzeumba (MRT 4, 222.). A tálak ép voltát tekintetbe véve nem kell kételkednünk abban, hogy valóban sírból származnak a tárgyak, a csontvázas rítus pedig különösen fontossá teszi ezt az amúgy nemigen emlegetett leletet. A romándi tál legközelebbi párhuzamait keresve nem is kell eltávolodnunk a Sokoró vidéktől, hasonló edényforma ugyanis — néhány alföldi és egy séi darab mellett (Cseh 1993, 14. kép 4.; Cseh 2001, 10/A kép; Gál-Molnár 2004, 10. tábla 4.) — Ménfőcsanakon került elő, egyfülű szkíta korsók és tipikus Hallstatt-kori cserepek társaságában.

7 Ménfőcsanak egyébként is kiemelt fontosságú hely lehetne a Hallstatt-kutatás szempontjából, a különféle beruházások során ugyanis — amint az a rövid jelentésekből kitűnik — fontos kora vaskori teleprészletek láttak napvilágot (RégFüz 44, 1992, 12.; RégFüz 45, 1993, 12.; RégFüz 48, 1997, 11.; RégFüz 49, 1997, 72.). Ezeknek a leletanyagából egyelőre sajnos semmit nem ismerünk, mint ahogy teljesen ismeretlen a kutatás számára az a kora vaskori temető is, amelyre egyedül egy csontvázas sír antropológiai közlése hívhatja fel figyelmünket (Czigány 2005). Mivel az ott közölt sírrajz leletet nem ábrázol, kissé bizonytalannak tűnik a keltezés, ha azonban mégis elfogadjuk az ásató kormeghatározását, úgy máris jelentőséget nyer az antropológiai anyag, hiszen a csontvázas rítus szkíta befolyásra enged következtetni. Hogy nem teljesen alaptalan ez a feltételezés, azt a közelben fekvő településobjektum fent említett leletei is alátámasztják. A LT A-periódusra utaló leletanyag a környékről ez idáig nem került közlésre, Jerem Erzsébet azonban szintén Ménfőcsanakról olyan leleteket említ, amelyek talán a Hallstatt-környezetben megjelenő legkorábbi kelta emlékek közé sorolhatók (RégFüz 44, 1992, 12.). 342