Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

MOLNÁR ATTILA A HALLSTATT-KULTURA EMLÉKEI A SOKORO-VIDEKEN Kézzel formák, egységesen feketére égett, homokkal soványított, kívül-belül fényezett, kívül grafitos felületű, erősen kihajló peremű tál töredéke, előreugró válla enyhén kiemelkedő dudorok és árkok váltakozásából összeálló díszítéssel ellátva. A díszítés nem belülről kinyomott dísz, hanem kívülről, valamilyen keskeny eszközzel állították elő. Perem átm.: 13,5 cm/ltsz.: XJM 56.85.1./ (2. ábra 1). A kerámiatöredéket Szőke Béla gyűjtötte 1947-ben, leírása szerint a három megfigyelhető terasz közül a legalsón. Sajnos helyszínrajzot nem készített (vagy nem maradt ránk), így a cserép pontos lelőhelye nem ismert, mindenesetre kétségtelenül a Harangozóról származik. A földvárat később is sűrűn felkeresték a megye régészei. Gabler Dénes 1966-ban tart terepszemlét a hegyen, Uzsoki András 1968-as jelentésében hosszan ecseteli a földvár jelentőségét, a soproni Burgstallhoz hasonlítva azt. Szőnyi Esztertől és Tomka Pétertől 1973-as keltezésű leírást ismerünk. Nemrégiben — 1999-ben — Nováki Gyula mérte fel a Harangozó őskori sáncát és egy rövid teraszt. A földvár léte tehát nem, legfeljebb keltezése vitatható. Érdekesebb kérdés, vannak-e halmok a hegyen? „A Harangozón a földvártól délre tumulusok vannak. Ezeket most láttam másodszor, azonban a magas növényzet miatt alig lehetett kivenni formájukat" — írja Mithay 1953. évi jelentésében. Egy évvel korábban Nováki Gyulával közösen figyeltek meg a bozótban kisebb púpokat. Szőnyi Eszter és Tomka Péter is bizonytalan, halomszerű kiemelkedéseket említ 1973-ban. A kérdést legfeljebb további felmérések — ezek szükségességéről Nováki Gyula is említést tesz 2000. évi jelentésében —, leginkább pedig ásatások dönthetnek el. A halomsírok léte vagy nemléte már csak azért is igen érdekes és tisztázandó kérdés, mivel az ÉNy-Dunántúlon a soproni Várhelytől eltekintve a tumulusok nem a földvár körül vagy az oda vezető út mentén, hanem a hegy alatti sík vidéken helyezkednek el — így Nagybarátin, vagy a tárgyalt régióhoz sok szempontból kapcsolódó Somló-vidéken is, amit részben a földrajzi adottságok is meghatározhattak, de szerepük lehetett ebben az eltérő kulturális hagyományoknak is.

4 A lelőhely és környezete jelentőségét növeli a tény, hogy a hegy lábánál található Kis-Dobogón került elő egy kora vaskori cserép, amely mintája (ferde párhuzamos bevagdosások), és kidolgozása (szinte porcelánszerű felületet adó polírozás) alapján nagy valószínűséggel bolygatott kora vaskori temetőből származhat. Kézzel formált, jól égetett, kívül fekete, belül sötétbarna, apró kaviccsal és homokkal soványított, belül simított felületű, kívül kiválóan fényezett és grafitozott edénytöredék, kívül hármas árkolásból álló árokcsoportokkal díszítve, valószínűleg enyhén előreugró vállú, szögben találkozó árokkötegekkel körbevett bütykös díszű urna töredéke /Itsz.: XJM 68.12.2./ (2. ábra 2). A szomszédos Faluhely és Bőtorok-völgy lelőhelyről, ahol egy nyílt települést sejthetnénk, eddig nem került a kezembe kora vaskori cserép — az anyagban a bronzkori leletek dominálnak —, ám olyan nagy kiterjedésű és intenzív lelőhelyről van szó, hogy az innen származó, nagy mennyiségű terepbejárási anyag áttekintése még szolgálhat újdonságokkal. További őskori földvár a szemerei vonulat túlsó végén található tényői Szárhegy, ahol 1952-ben teraszokról és sáncról készített helyszínrajzot Nováki Gyula.

5 Sajnos ennek koráról még annyit sem tudunk, mint a Harangozóéról, további kutatásokat azonban ez a lelőhely is megérdemelne. A Mithay által említett, a Szárhegyről származó cserepeknek egyelőre nem akadtam a nyomára (Mithay 1956, 93). A topográfiai adottságokon túl a tényői temetőben magasló monumentális tumulus ejthet minket gondolkodóba a vár korát illetően. Ezt a halomsírt a használatban lévő temető miatt nagy valószínűséggel soha nem fogjuk tudni keltezni, nagysága alapján azon339