Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)
MADARAS LÁSZLÓ GRIFFEK - INDÁK - GRIFFES-INDÁS MŰVÉSZET között. Maga a veretforma és a csüngőtag kialakítása az avarkor második feléből származó, általam ismert övgarnitúrák között olyannyira egyedi, hogy pontos analógiáját nekünk nem sikerült fellelnünk. Az 57. sír öntött lant alakú bronz csatjának csatkarikája ugyan egyszerűbb kidolgozású, mint az, amely a 60. sírhoz tartozik, de áttört, öntött csattestük formája és indadíszítése pontosan megegyezik. Talán az sem lehet véletlen, hogy az 57. sír, amúgy egy-egy griffet ábrázoló téglalap alakú öntött, áttört veretei között, egy pontosan olyan, két egymással szembenálló griffet mintázó veretet is találunk, amely a 60. sír garnitúrájának meghatározó darabja. Ennek az ábrázolási módnak a ritkaságát jelzi, hogy mindössze egyetlen olyan téglalap alakú tárgyat sikerült találnunk, melyen két griff van. Ám ez sem öweret, hanem egy Budapesten szórványként előkerült csont tarsolyzár, s ennek előlapját díszítette két egymással szembeálló griff. 3 Ha övgarnitúrán két griff van, akkor az — egy kivételtől eltekintve (Szeged-Öthalom) — mindig kisszíjvégen került elő, s a griffek egymás mögött egy irányba nézve vannak ábrázolva. Az öthalmi vereten is egymás után álló griffeket láthatunk. Ennyi hasonlóság, átfedés láttán, aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a három garnitúra egy műhely, továbbmenve, nagy valószínűséggel egy ötvös mester keze munkáját dicséri. S hogy ez a műhely, valamint a benne munkálkodó mester/ek/, egy magas színvonalon dolgozó, állandóan kísérletező, a változásokra nyitott ember/ek/ lehetett, temetőnk további két garnitúrájának elkészítése is igazolhatja. A 3. sírban (szintén lovassír) egy olyan indadíszes garnitúrát találunk, amely a korszakban általános. Nem általános azonban a két lapból álló lapos-indás nagyszíj végének kidolgozása. Az állatfejeket formázó szíjszorítású nagyszíjvég két lapja közé fabetétet tett a mester. Ennek a fabetétnek semmiféle gyakorlati funkciója nem lehetett, ám emlékeztet arra a megoldásra, amit a korábbi lemezes szíjvégeknél gyakorta alkalmaztak. Merevítésül fabetétet tettek a sérülékeny lemezek közé a szíjvég stabilabbá tételére. Azt, hogy a műhelyben még gyakorta készültek préselt bronzveretek, a 3. és 59. sírok préselt téglalap, illetve kerek rozetta alakú lószerszámdíszei, valamint a 33. sír garnitúrájának nagyszíjvége mutatja. Tehát a mesternél még működhettek azok a régi szakmai reflexek, melyek szinte „kötelezővé" tették a két lemez közti famerevítést, úgyhogy az új igényeknek megfelelő két öntött lapos szíjvég esetében is alkalmazta ezt a megoldást. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy szigorúan technikai alapon egy nagyon korai öntött garnitúrával van dolgunk. Azt pedig, hogy ez a technikai megoldás nem egyedi a korszakban, a Székkutas-Kápolnadűlő 191. sír nagyszíjvége igazolja. Itt kettő lapos-indás díszű, két öntött lapból álló szíjvég lapjai közé vasbetétet tett az ötvös. A garnitúra vagy garnitúrák keltezése nem ennek a dolgozatnak a feladata, egy kései keltezés azonban mindkét övnél kizárt. 4 Immáron csupán egyetlen problémára kell választ találnunk. A tovagyűrűző lapos-indás díszítésmódot a szakirodalomban inkább a griffes-indás korszak vége sajátjaként tartják számon a kutatók. Tehát a készítés technikája és a motívum között ellentmondás látszik feszülni. Ez azonban feloldható egy másik lelet figyelembe vételével. Jászapátin a 158. sírban egy olyan nagyszíjvéget találtunk, melyen tovagyűrűző lapos-indás díszítés volt. A szíjvég azonban nem öntéssel készült, hanem két lemezből, melyet egy oldalpántra forrasztottak. Vele egy sírból préselt indadíszes kisszíjvég és kerek préselt rozetták kerültek elő. 5 Ez az adat, s persze ennek analógiái arra mutatnak, hogy már a legkorábbi öntött indadíszes garnitúrákban is meglehetett a lapos-indás tovagyűrűző díszítés, legfeljebb ez lesz a korszak végének leginkább jellegzetes motívuma. 319
