Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)
ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK Még különlegesebb a 18. sír garnitúrája. A vascsattal záródó, több mellékszíjas övet nagyon vékony, hosszúkás, csüngőjével egybeöntött „kéregveretek" díszítették, melyeken poncolt, vésett indadísz található. A nagyszíjvég két lapból álló, áttört indadíszes darab, melynek oldalain szintén vésett, poncolt díszítés található. Ennek a garnitúrának sincs pontos analógiája az avar övveretek között, ám időrendjének meghatározásakor — látszólag a kornak végére kell helyeznünk — óvatosságra int a kisszíjvégek formája, valamint a karikás csüngőjű veret jelenléte az övön. Itt és most azonban nem is az övgarnitúra időrendje a fontos, hanem az, hogy ismételten csak egy különös ötvöstermékkel van dolgunk. Ha rátekintünk a temetőképre, az is kiderül, hogy minden hivatkozott sír a temető folyó felőli „alsó" részéből került elő, ha úgy tetszik a temető széléről, hiszen a meder felé már nincsenek feltáratlan temetkezések. A fenti ötvös termékek megismerése után egy olyan műhely — mester/ek?/ — képe bontakozik ki előttünk, amely ápolja, alkalmazza a régi mesterségbeli fogásokat, de nyitott az új megrendelők igényeinek kielégítésére (öntött garnitúrák). Sőt egyedi megoldásaival a griffes-indás művészet változásának megértéséhez is segítséget ad. Általánosan ismert az a folyamat, melynek első lépéseként a trékelést kiszorítja az öntés, majd az öntött veretek között egyre inkább háttérbe szorulnak az állat- és emberábrázolások, s előtérbe kerülnek a növényi ornamentikában a lapos-indás motívumok. Végül, de nem utolsó sorban a kivitelezés technikájában a korszak vége felé egyre gyakoribb a vésett-poncolt díszítési technika és az indák erős túlburjánzása. Mi ebben a tanulmányban a folyamat első felének egy lépcsőfokát kívánjuk bemutatni a két sír nagyszíj végeinek példáján. De mielőtt ezt megtennénk, egy rövid tudománytörténeti áttekintést teszünk — a teljesség igénye nélkül —, mégpedig Szőke Miklós Béla nagyon pontosan megfogalmazott gondolata fényében: „... egy régész egy régészeti leletre ne csak mint viselt tárgyra, hanem — ha arra érdemes — mint műalkotásra is tekintsen. '^ i Rövid tudománytörténeti áttekintés A griffes-indás kultúra művészetének alapkérdéseivel a magyarországi régészek közül jó néhányan foglalkoztak. Éppen ezért csupán egy-két alapmunka és a legújabb tanulmányok említésére szorítkozunk. Már csak azért is, mert úgy tapasztaltuk, hogy a leglényegesebb kérdéseket és válaszokat már a 20. század első harmadának végén, jelesül 1929-ben, Fettich Nándor Bronzeguss und Normandenkunst c. művében megfogalmazta. Ennek a méltatlanul ritkán idézett műnek azon fejezetei, amelyek a griffes-indás művészet motívum-kincsével, annak Kárpát-medencei megjelenésével, a variánsokkal foglalkozik, mind a mai napig időtálló eredményeket mutat fel. 7 Ugyanez mondható el Horváth Tibornak — a kiskőrösi és üllői temető kapcsán — a nagyszentmiklósi kincs fémművességi köre kialakulásáról írott gondolatairól is. 8 Ámbár azért itt meg kell jegyezni, hogy mi ennek a művészeti stílusnak a 8. századi jelenlétét nem szűkítenénk le annak utolsó harmadára, hanem inkább kiterjesztenénk az avarkor második felének egészére. Teljesen más megközelítésből írt László Gyula a késői avarkor (korai magyar?) művészet kérdéseiről. Számára már nem is annyira a motívumok rendszere, mint inkább azok társadalmi jelentése került előtérbe. 9 Egy hosszabb szünet után az 1990-es évek elejétől több tanulmány is foglalkozott a griffes-indás művészet alapkérdéseivel. Legelőször is Pávai Éva dolgozatát említhetjük meg, melyben az avar művészet indamotívumaival foglalkozik. Rövid és velős meg320
