Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésről. Szempontok a kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez

ARRABONA 2006. 44/1 TANULMÁNYOK templom körüli temetőben feltárt padmalyos sírok (Fodor 2005, 198-199.) épp úgy kivételt jelentenek, mint az egyetlen hazai, régészeti feltáráson előkerült kun lovassír, a csengelei (Horváth 2001). A 16-17. századi temetők között elenyésző azok száma, amelyekben padmalyos sírok kerültek elő, s ezeket a temetőket a kutatók idegen etnikumhoz kötik (Gaál 1982; Gaál 2002; Wicker 2003; Wicker 2005; Honti et al. 2004). A fentiekben foglaltak, illetve a padmalyos temetkezések alábbi katalógusa alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medence területén a padmalyos temetési mód régészeti módszerekkel adatolható ismerete hullámszerűen bukkan fel a keltáktól a késő középkorig. A ma rendelkezésünkre álló adatok alapján a sírforma folyamatos használata sem az egyes korszakokon belül, sem a különböző régészeti korszakok között nem bizonyítható, és nem kapcsolható össze a 18-19. századi, templom körüli temetőkből ismert padmalyos sírásási gyakorlattal. Röviden az ún. Sarovce-típusú sírokról A Danica Stassíková-Stukovská által a padmalyos sírforma egyik típusaként értelmezett ún. Sarovce-típusnál a sírgödör hosszanti oldalába a sírgödör aljánál magasabban, a koponya vonalában szűk mélyedést vájnak az edénymellékletnek (StassíkováStukovská 1996, Abb. 1). Véleményünk szerint a Sarovce-típus és a fentiekben tárgyalt padmalyos, illetve a hozzá szorosabban kapcsolódó fülkesír között legfeljebb igen távoli formai hasonlóságról beszélhetünk, egyéb kapcsolatuk nincs.

19 NyugatEurópában egyébként a sírforma római előzménye régóta körülírt (Haberey 1934, 278.; Piriing 1974, 16.), de Belső-Ázsiából is több példa ismert már a hunok feltűnése előtti időből is (Botalov 2003, Ris. 6, 3-4., 20-21.) .

20 A szokás a névadó szlovákiai — és egyéb cseh- és morvaországi — lelőhely(ek)hez hasonlóan a Kárpát-medencében is leginkább 5. századi germán temetkezésekre jellemző, legnagyobb számban egyelőre gepida sírokból ismert. Valamennyi esetben a felnőtt csontvázának jobb oldalán találni a sírgödör oldalába vágott mélyedést, amelybe bögrét (Hódmezővásárhely), korsót vagy fazekat (Magyarcsanád, Mezőkövesd), egy alkalommal pedig csecsemőt helyeztek (Mezőkeresztes). A Dunántúl 5. századi népeinek körében úgyszintén ismert lehetett a temetkezési szokás. A kapolcsi 1. sírban a Ny-K-i tájolásban fekvő, mesterségesen deformált koponyájú női csontváz jobb oldaláról, a sírgödör fej felőli végénél egy bögre került elő a halott fektetési szintjénél magasabbról. Ugyan az újkori bolygatás nem tett lehetővé pontos megfigyelést, a sír lábnál mérhető eredeti szélességéhez képest az edénynek a koponyától való távolsága arra utal, hogy azt eredetileg egy, a sírgödör oldalába vájt mélyedésben helyezhették el.

21 Leletei alapján valamennyi temetkezés germán népességhez köthető, a torzított koponyájú női sírok (Kapolcs, Mezőkeresztes, Mezőkövesd) feltűnően gazdag leletanyagúak. Bár az 5. századi padmalyos sírok száma egyelőre csekély, jövőbeni számuk remélhető növekedésével várhatóan további összefüggések lesznek majd kimutathatóak. Különösen érdekes lehet ez a posztgót/prelangobard emlékanyag esetében: a dunántúli szvéb és a dél-németországi korai alemann emlékkör közti erős kapcsolat ugyanis ezzel nemcsak a régészeti leletanyag és az abból levonható viseleti sajátosságok alapján válna körvonalazhatóvá (Quast 1999; Martin 2002; Straub 2002), hanem a fülkés temetkezési szokás gyakorlása révén is.

22 A temetkezési szokásnak mindössze három avar kori példája (Csongrád-Bokros, Sommerein, Tolna)

23 ismert. így bár a sírtípusnak különösen az a formája, ahol az edény és a hús elhelyezésére szolgáló üreget a sír koponya felőli rövidebb végébe váj284