Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésről. Szempontok a kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez

LQRINCZY GÁBOR - STRAUB PÉTER A

Z AVAR KORI PADMALYOS TEMETKEZÉSEKRŐL hén megdöntve állított tegulákkal rekesztik el a padmalytól, a jelenség azonban még egy-egy temetőben is kifejezetten ritkának mondható a teljes sírszámhoz képest. Az ilyen sírok mögött sokáig a Volga vidékéről áttelepült szarmata etnikumot véltek (Sági 1981, 108-112.; Sági 1983, 110.), ami újabban — a tájolás és a leletanyag alapján — úgy módosult, hogy inkább már romanizált és keresztény hitű barbár/szarmata, esetleg alán népesség valószínűsíthető (Müller 2000, 51.; Visy 2005, 215-216.). Mivel az alföldi szarmata népességnél mindeddig teljesen ismeretlen a padmalyos sírforma (Kulcsár 1998, 23.), holott keleti szállásterületükön — a közismert és gyakran idézett katakombasírok mellett — gyakori e temetkezési szokás, a Pannoniában megjelenő sírforma továbbra sem eredeztethető az alföldi szarmatáktól, annak ellenére, hogy újabban egyre több régészeti jelenséget (korongfibulák, besimított kerámia, fegyvermellékletek) próbálnak szarmata hatásként vagy jelenlétként értékelni római környezetben. A szarmata értelmezés mellett a Marosszentanna-Csernyahov-kultúrán belül a Fekete-tenger vidékén újabban körvonalazott padmalyos sírok ismeretében,

13 a különösen nagy területre kiterjedő régészeti kultúra közismerten sokszínű etnikai összetétele révén egy esetleges gót kapcsolat lehetősége is felmerülhetne. Ám mivel egyrészt az ún. foederati népesség régészeti hagyatékának körvonalazhatóságát illetően újabban kétségek merültek fel (Kovács 2004, 131-139.), másrészt pedig a kevés, leletanyagában kétségtelenül erősen germán jellegű 4. század végi pannóniai temetők

14 sírjai közt nem találni egyetlen padmalyos temetkezést sem, egy ilyen irányú kapcsolat egyelőre nem igazolható. Egyes késő római temetőkben újabban feltárásra került sírok (1. ábra l)

15 esetében a sírgödör feltűnő szélessége és az elhunyt szorosan a gödör egyik szélénél való helyzete olyan vonásokat mutat,

16 ami padmalyos sírformára utalhat akkor is, ha az bontás közben nem is volt jól megfigyelhető, illetve nem utalt regulás elválasztás a padmaly meglétére. Az 5. századi padmalyos sírok közül a keszthely-téglagyári (Sági 1955), a dabronc-ötvöspusztai (Sági 1985) és a (tisza)palkonyai női sírok (Csallány 1958) ÉÉNy-DDK-i tájolásúak, előbbi kettő esetében Sági Károly azonos, az akna aljának szintje alá nyúló padmalyformát tudott dokumentálni, az elmúlt két évtizedben újabb ilyen sírformát azonban nem közöltek a korszak hazai anyagából. A hun és alán népesség körében a keleti párhuzamok alapján azonban biztosak lehetünk benne, hogy a padmalyos temetkezési mód sokkal elterjedtebb lehetett, a kevés ismert példa hátterében nemcsak a hunok és segédnépeik rövid ideig tartó Kárpát-medencei megtelepedése állhat, hanem a régi feltárások metodikája is. A tolna-mözsi temető 1995-1999 közt feltárt újabb részletében három azonos tájolású és kiképzésű padmalyos sírt sikerült megfigyelni (1. ábra 2-4), melyek közül kettő melléklet nélküli volt.

17 A temetőben különösen nagy számarányban előforduló koponyatorzítás szokására a padmalyos temetkezések közt is találni példát (42. és 43. sír). Még a hun korban nyitott temető az 5. század első és második harmadában a Dél-Dunántúlon élt keleti-gót népességhez köthető (Odor 2001, 34.). A 6. század első felében a Kárpát-medencét uraló két germán nép temetkezései közül egyelőre csupán egyetlen Tisza menti gepida temetőből (Szolnok-Zagyvapart) közöltek padmalyos sírokat, a Dunántúlon, különösen a feltűnően mélyre ásott langobard sírok esetében praktikus okokból főként kétoldali padkás sírokra találni példát.

18 Az avar időszakot követő, 10-17. századig terjedő időszak Míg a 10-11. századi temetőkben, ha kis számban is, de előfordulnak padmalyos sírok (Bende-Lőrinczy 1997, 225.), addig az Árpád-kori falusi templom körüli temetők kutatásának legutóbbi áttekintései (Ritoók 1997; Ritoók 2004) nem említenek padmalyos temetkezést. A Hajdúdorog déli határában, Kati-dűlőben feltárt 12-13. századi 283