Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Langó Péter–Mende Balázs: Honfoglalás kori sírok Enesén

LANGÓ PÉTER - MENDE BALÁZS HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN les feltárások alapján a női sírokra jellemző veret rendeltetése alapján lehetett ruhadísz, vagy öweret is (Kürti 1978-1979, 337.; Bálint 1991, 139.; Kustár-Langó 2003, 21.), azonban előfordulhat hogy — hasonlóan más verettípusokhoz — ezt a fémdíszt más tárgy díszítésére is felhasználták eleink (Révész 1996, 71.; Horváth 2004, 159.).

7 Az enesei veret legközelebbi párhuzama a Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményében található (MNM ltsz.: 295/1871.11.20).

8 A négyszögletes aranyozott bronztárgy díszítése megegyezik az eneseivel, különbség csupán a két veret méretében és anyagában van. Az enesei darab ezüstből készült és 2,5 x 2,6 cm, míg a Nemzeti Múzeumban őrzött veret bronzból készült és 2 x 2 cm-es (9. ábra l.).A ma ismeretlen lelőhelyűként számon tartott tárgy 1871-ben Ebenhöch Ferenc koroncói plébános ajándékaként került gyűjteménybe. Ebenhöch, „kinek a m. n. múzeum már annyi becses régiséget köszönhet" (Rómer 1871, 140.) volt az első, aki a 19. század második felében szisztematikusan törekedett Győr vármegye régészeti leleteinek megmentésére (Ebenhöch 1874). Az általa összegyűjtött leletek közül számos darabot átengedett a Magyar Nemzeti Múzeum számára (Tóth 2002, 220.). Egy ilyen adományozásra került sor 1871-ben, amikor Tétről, Koroncóról, Pannonhalmáról, Győrszemeréről és Rábacsécsényről előkerült leleteket engedett át papbarátjának, Rómer Flórisnak.

9 A veret előkerülési körülményeit sajnos a rövid leltárkönyvi bejegyzés nem közli,

10 azonban a „Találtatott" rovatba a veret ismertetésénél valamivel feljebb bejegyzett Csécsény név, és az emlék hasonlósága az enesei verettél azt a feltételezést látszik támogatni, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött veret lelőhelye valószínűleg az Enesével szomszédos Rábacsécsényhez köthető.

11 A két kisalföldi veret leginkább a Horváth Ciprián által 5. típusba sorolt darabokkal rokon. Az általunk vizsgált két tárgy azonban számos részletében eltér ettől a típustól is. A kisalföldi darabok esetében az árpaszem alakú mintákat egymástól elválasztó kerek díszítések nem áttörtek, hasonlóan — a 4. csoportba sorolt — harta-miklapusztai (Dienes 1972, 57. kép), valamint dunavecsei (Kada 1912, 328-329.) véretekhez. A kisalföldi leletek legközelebbi párhuzamának a Bács-Kiskun megyei Harta-Freifelt lelőhelyen feltárt 10. századi temető 3. sírjában talált négyzetes veret tekinthető (Kustár-Langó 2003, 22.). A 10. század középső harmadára keltezett hartai temetőben a halott bal oldalán, a váll magasságában talált veretből csak egy darabot talált a sírban Kustár Rozália.

12 A vereten jól megfigyelhető a középpontos díszítés, melyet — a kisalföldi darabokon is megtalálható — rombusz alakú árok keretez (10. ábra). Az enesei és a Nemzeti Múzeumban őrzött darabon azonban már nem figyelhető meg a hartain meglévő ékkőbetétet imitáló középső dudoros kialakítás. Az ívelt rombusz alakú díszítés négy sarkához egy-egy vékony szárból induló, a veret sarkait mintázó levéldísz kapcsolódik. A hartain megfigyelhető szív alakú levéldísz a kisalföldi daraboknál már jóval elnagyoltabb, rombusz alakúvá vált. A hartai veret esetében a mintákat egymástól elválasztó kerek díszítések is — a középső díszítéshez hasonlóan — a kőbetéteket imitálják, ez az imitáció is már csak sematikus formában jelentkezik a kisalföldi daraboknál. Ezek alapján a hartai veret az általunk vizsgált darabok előképének is tekinthető. A veretek elnagyolt díszítése, egymáshoz közeli előkerülése, hasonló színvonalú kialakítása egy lokális, kisalföldi műhelyhagyomány meglétét erősítik. (11. ábra) 6. A 2002-ben talált csontváz antropológiai értékelése. Az előkerült csontváz megtartása közepes, reprezentációs értéke jó. A koponya minimális mértékű post mortem deformitást mutat, ami főként az arci régiónak a koponya bázisa felé való 1-2 mm-es hátratolódását jelenti. Ezért annak ellenére, hogy 233