Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Juan Cabello–Mentényi Klára: A zanati rk. templom kutatása

JUAN CABELLO - MENTÉNYI KLARA A ZANATI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA A nyílászáró szerkezetek közül figyelemre méltó az erős tölgyfából készült, kétszárnyú, kívül zsalus, belül táblás kialakítású bejárati ajtó, amely masszív tolózáras szerkezettel és szögecselt, mintás végződésű vasalatokkal rendelkezik, s ez alapján feltehetően a 19. század végére keltezhető. Emellett megemlíthető még a későbbinek látszó, talán az 1920-as berendezéssel egyidős, egyszerű, táblás sekrestyeajtó. Az ablakok szerkezete természetszerűen egyidős az üvegfestményekkel. A neogótikus stílusú berendezés egységesnek látszik. A világos színekre festett, aranyozott fő- és mellékoltár biztosan összetartozik. A főoltár architektonikus felépítésű. A kétoldalt magas fiálékkal kereteit, vakmérműves, vízszintes lezárású koronázópárkány elé nyúlik a nagyméretű, háromszögű oromzat. Az alsó szakaszon, mintegy övpárkányként szintén csúcsíves formájú, álló vakmérműveket egymás mellé sorakoztató motívumsor figyelhető meg. Az oltár elülső felületén csúcsíves, karéjos díszítésű, aranyozott keretbe foglalták a Stephan Dorffmaister által festett, barokk oltárképet, amely Szent László királyt ábrázolja a koronázási ékszerekkel. Az oltárképet az 1997. évi Dorffmaister-kiállításra restaurálta Marosfalvy Antal. Hasonló megjelenésű az északi oldalon lévő, oromzatos-fiálés mellékoltár a lourdes-i Szűz Mária-szoborral. Kis, vakmérműves oromzatokkal díszítették a nyolcszögű szószékkosár hangvetőjét is. A kosár előlapjain vakmérműves keretekben evangélisták képei láthatók. A kétrészes, széles sekrestye-szekrény a 20. század első évtizedeiből származhat. A két padsor eltérő korú. Lehetséges, hogy a déli oldalon lévő régebbi, vízszintes motívumokkal tagolt oldallapokkal készült, klasszicizáló stílusú padsor még a 18. század végén készült. Ennek mintájára alakították ki a 20. század második felében a másik padsort. A kutatás előtt a sekrestyében őrizték a feltehetően a 19. század végi berendezéshez tartozó gyóntatószéket is. Az alul kétoldalról mellvédlapokkal zárt, neogótikus lábazatokkal és fejezetekkel kialakított oszlopokon álló, síkmennyezetű baldachinnal készült, festett, aranyozott gyóntatószék sötétkék alapszínű, a mennyezet alsó felületén arany csillagokkal díszítve. A színezés — bár restaurátori kutatást igényelne — arra utal, hogy eredetileg a többi berendezési tárgy is ehhez hasonló, inkább sötétebb színvilágú lehetett. Fontos ez azért is, mert — a helybéliek elbeszélése szerint — az 1970-es években történt belső felújítás előtt a szentélyboltozat is hasonló módon, sötétkék alapon arany csillagos kifestésű volt, amelyhez a szentély és a hajó oldalfalain egyéb, ma már sajnos ismeretlen díszítőfestés tartozott. 1938-ban, az eucharisztikus kongresszus alkalmából Steffek Albin belülről kifestette a templomot. A kváderes oldalfalakkal készült, egységes dekoráció feltehetően a korábbi, csillagos szentélyhez kapcsolódott és a hajóra korlátozódott. Jelenleg a templom egyetlen festett díszét a középső boltszakasz két, az oltáriszentség mellett térdelő angyala jelenti, illetve néhány átlós négyzetbe foglalt angyalfej és geometrikus mustra a diadalív valamint a boltozat teherhárító boltíveinek felső középpontjában. Ezeket az 1977. évi, az egész belső felületre kiterjedő vakolat- és festéklemosás úgy tűnik megkímélte. A helyszíni vizsgálat előtt átlósan elhelyezett, viszonylag nagyméretű, fekete és szürke négyszögekből álló, 20. század eleji kőpadló volt az épületben. A két állószékes, kötőgerendás fedélszék a 19. század végén készült. A templom homlokzatainak kutatása Az épület kisebb mértékű külső-belső falkutatására és a hozzá kapcsolódó, szondázó jellegű ásatásra 1999 tavaszán került sor. A munkát az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ dolgozóiként, az egyházközség megbízásából végeztük el. 189