Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Juan Cabello–Mentényi Klára: A zanati rk. templom kutatása

ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK Az 1970-es években valamint a legutóbbi, 1989-es felújítások során az eredeti vakolatokat sajnos teljes mértékben eltávolították. A külső falazatokon ezért csupán a legújabb, igen cementes vakolatot tudtuk feltárni. A déli homlokzat második támpillérének keleti végétől kb. 25 cm-re a falazatban váltás figyelhető meg. Amíg kelet felé helyenként téglával kevert törtkő falazatokat találtunk, nyugati irányban szabályos téglafal mutatkozik.

1 A falazatban kisebb kavicsokkal kevert, homokos és mészdús barnás színű habarcs van. A hajó nyugati szakasza ebből az anyagból készült, s együtt épült a két első támpillérrel (a déli és az északi oldalon is). A támpillérek mind ugyanebből az anyagból készültek. A hajó nyugati szakaszán ez a falazat kötésben fordul át a toronyra, amit szintén ebben a korszakban építettek. A támpillérek lábazatának — többször javított — profilozása vakolatból készült. A déli homlokzaton a kőfalazatnak nyugat felé nincs szabályos sarka, a téglafal szabálytalanul csatlakozik hozzá. A nyugatról számított harmadik támpillér mögött a kőfalazatban a kutatás során egy szabályosan kialakított ajtónyílás két oldalsó kávája került elő, amelyek bizonyára egy déli kapuhoz tartoztak. A támpillér két oldalán keskeny oldalukkal egymásra állított téglákból álló eléfalazas foltja hívta föl a figyelmet az egykori kapu esetleges jelenlétére. Az eléfalazas téglái között a templom nyugati szakaszára jellemző habarcs figyelhető meg. Efölött kelet felől még egy, feltehetően az 1970-es években készült pala-tapasztás is megfigyelhető volt. A függőleges kávákban benne maradt a hozzájuk tartozó fehér, meszes anyagú vakolat, amely nagyobb kavicsokat is tartalmazott. A vakolaton három réteg fehér meszelés mutatkozott. A legkorábbi kőfalazat eredeti kötőanyaga ettől eltérő, kisebb kavicsos, sárgásabb, szürkébb színű, amiből úgy készült a vakolat, hogy magát a habarcsot kikenték a falazat felületére. A déli kaput utólag vágták a korábbi falazatba, a káva körüli szabálytalanságok is erre utalnak.

2 A keleti oldalon — beforduló vakolattal — megmaradt egy néhány cm-es töredék a kapu átboltozásából. Ez alapján úgy tűnik, hogy vagy szegmensíves vagy tölcséres csúcsíves lezárású kapuról lehet szó. A befalazásban terméskövek és téglák vegyesen fordulnak elő, sőt tetőcserepet is belekevertek. Habarcsa nagy mészrögös és nagyméretű kavicsokkal kevert, elég laza, sárgás színű, agyagos kötőanyag.

3 Sajnos a déli homlokzat felső szakaszán, pontosabban a kaputól fölfelé a középkori falazatot visszabontották, sőt a kis töredéktől eltekintve a kapu átboltozása sincs már meg, így a középkori déli homlokzatnak csak az alsó szakaszát lehetett feltárni. A terméskő falazat közvetlenül érintkezik egy szabályos téglafallal, mint amilyet a templom nyugati részein és a támpilléreken találtunk. A fölfalazás teljesen egységes, a támpillérekkel és a csúcsíves, neogótikus ablakokkal együtt. Ez utóbbiakat teljesen szabályosan alakították ki a falban, tehát vele egy időben jöttek létre. Az ablakok külső keretelése kemény barna, kavicsos vakolatból készült, amelyet a többszörös felújítás során nem tudtak volna könnyen leverni, ezért ezek — úgy tűnik — megmaradtak eredeti állapotukban. Az északi homlokzaton hasonló a helyzet, mint a délin. A szentély északi falának keleti oldalán egy állított téglákból álló köpenyezés volt. Ebbe belebontottunk, s mögötte megtaláltuk a terméskő falazatot a máshol már megfigyelt habarccsal. Az északi szentélyfal nyugati szakaszán egy szabálytalan jelenséggel találkoztunk. Itt a köpenyezést már nem állítva elhelyezett téglákkal oldották meg, hanem a téglákat bekötötték a falazatba. Ez a típusú falazat egészen a hajó és a szentély csatlakozásáig tart, ebből az következik, hogy a két szakasz kapcsolatát a külső felől sajnos nem lehetett vizsgálni. 190