Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Egry Ildikó: Egy újkőkori zoomorf edény Mosonszentmiklós – Egyéni földekről
EGRY ILDIKÓ EGY ÚJKŐKORI ZOOMORF EDÉNY MOSONSZENTMIKLÓS — EGYÉNI FÖLDEKRŐL találjuk az elsődlegesen a szakáiháti kultúrához köthető, arcot keretező M motívummal kombinálva. (G. Szénászky 1977, 2. kép) A battonyai edény formája hasonlít a Tripolje kultúra Dnyeszter mellett feltárt Luka Vrublevetzkaja lelőhelyén előkerült — sajnos szintén töredékes — stilizált madárforma edényhez. (Bibikov 1953, Risz. 40., Tabl. 46.) Mindkét edény jellegzetes gömbölyded, hengeres nyakú, felületükön a kultúrákra jellemző bekarcolt díszítő motívumokkal (5. ábra 3-4.) A mosonszentmiklósi edény térben ugyancsak távoli, megformálásában talán mégis legközelebbi párhuzama, a Kis-Lengyelországban, Dobreban előkerült madár formájú edény. (Jazdzewski 1936, 7-12., Kulczycka-Leciejewiczowa 1970, Fig. 14) A Vonaldíszes Kerámia kottafejes időszakát követő Stichband kerámia kultúrájához köthető alkotás méretében, alakjában, felületdíszítésében már első ránézésre számos hasonlóságot mutat. (5. ábra 5.) Az arcábrázolás kevésbé emberszerű, mint a mosonszentmiklósi edényen, és a beböködött díszítés M motívuma nem csak az arcrészen, hanem a hengeres kiöntő részen körben is megfigyelhető. A dobrei edény felületén a mosonszentmiklósi edénynek megfelelő elrendezésben alakították ki a beböködött díszítőmintát, de a teljes alsó részét is díszítették. Az edény oldalán szimmetrikusan rátett és átfúrt szárnyak ebben az esetben felfüggesztésre is szolgálhattak. (Jazdzewski 1936, Rysz. 1-5.) Feltételezhető, hogy azonos volt az a gondolati háttér is, ami a különböző kultúrákban a keramikusokat a különleges, netán kultikus célokra ennyire egyező formák megalkotására ihlette. A rendkívüli hasonlóság talán onnan ered, hogy a középső neolitikum idején élénk kapcsolat — nemcsak kereskedelmi, hanem szellemi is — volt a Kárpát-medencei vonaldíszes kultúrák (zselízi és bükki kultúra), valamint a kelet-európai, kis-lengyelországi területeken élők között (Kulczycka-Leciejewiczova 1970, 19-49.), ami a késő neolit Lengyeli-kultúra idején tovább folytatódott. (Kalicz 1985, 80-81.) Ebből a korszakból is ismerünk madár formájú edényeket mindkét területről. A Brzsc Kujawski 4. lelőhely egy agancsműhelyként értelmezett gödrében talált leletek között előkerült, hengeres nyakú kiöntővel kialakított zoomorf tárgy — csőrös szájkiképzését kivéve — inkább hasonlít a vincai zoomorf edénykére, (5. ábra 2.) mint a közlésben (Grygiel 1986, Fig. 70) párhuzamként bemutatott dobreira. (5. ábra 5.) Valószínű, hogy eredeti funkciójuk is különbözött egymástól. A művészien kidolgozott dobrei edényről inkább feltételezhető, hogy kultikus rendeltetésű volt, míg a Brzsc Kujawskiban előkerült tárgyat a kutatók mint állatzsírral töltött világítóeszközt/mécsest rekonstruálták. (Grygiel 1986, 181-184.) Az Aszódon előkerült madáredény előkerülési helyét illetően különbözik a többitől, mivel nem települési objektumban vagy áldozati gödörben volt, hanem egy temetkezés mellékleteként találták. (Kalicz 1985, 61.) Az európai vonaldíszes kultúrák lelőhelyein az ép antropomorf és zoomorf edényeknél sokkal gyakrabban kerülnek elő az edények peremrészéből származó arcos töredékek, 11 tömör, lábat formázó töredékek 12 valamint számos esetben találnak lábakkal együtt öblös edényalj töredékeket is. 13 A mosonszentmiklósi edény az első olyan tárgy, amely alapján feltételezhető, hogy ezek a töredékek a Dunántúli Vonaldíszes Kultúra elterjedési területén nem csak antropomorf edények, hanem ember arcú, de madártestű edények részei is lehettek. E rövid áttekintés alapján látható, hogy a Mosonszentmiklós-Egyéni földeken előkerült edénytípus a neolitikum és korarézkor időszakában a Balkánon, Moldáviában és Közép-Európában egyaránt ismert volt. Kialakulását és elterjedését illetően a legtöbb kutató kis-ázsiai, anatóliai eredetet feltételez (Höckmann 1972, 187-201., Trogmayer 2005, 45-50.), ahonnan a Balkán és Európa irányába egyaránt elterjedhetett. Ugyanak129