Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Egry Ildikó: Egy újkőkori zoomorf edény Mosonszentmiklós – Egyéni földekről
ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK mosonszentmiklósi edény esetében is feltehetően a madár tollazatát érzékeltették a teljes felületet borító hullámvonalakkal, amiket az oldalrészeken a Vonaldíszes Kultúra Zselizi csoportjának díszítésmódjára jellemző függőleges, mély bevésésekkel szakítottak meg. A restaurálás folyamán az arc alatti nyakrészen nyomokban megfigyelt piros festés arra enged következtetni, hogy eredetileg az edény felületét egészben vagy részben festéssel tették díszesebbé. (3-4. ábra) A készítés ideje az arcábrázolás és felületdíszítés párhuzamai alapján a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Zselizi időszakának középső, Il/b fázisára tehető. (Pavuk 1969, 328.) Az edény méretei: magassága a szájnyílásnál: 15 cm, hossza: 19 cm, szájátmérője: 7,5 cm, űrtartalma peremig 1,5 1. Madár alakú edények Agyagból készített kisméretű állatplasztikák a korai neolitikum időszakától ismertek, mint ahogy a felső részükön üreges vagy kiöntő szájnyílással ellátott zoomorf edények is szinte valamennyi régészeti kultúrában felbukkannak a Közel-Kelettől Európa északi részéig. (Makkay 1959, 123-138., Podborsky 1982, 19-31.) Ezek az állatfigurák rendszerint nagy testű vadállatok (medve, őz), 2 vagy a háziasítás során központi szerepet kapó juh, kecske 3 , disznó, 4 szarvasmarha, 5 esetleg kutya 6 alakjában kerültek megformálásra. Némely esetben már annyira sematikus vagy elvont az ábrázolás, hogy nehézséget okoz az állat fajtájának pontos meghatározása. 7 Vannak különleges alakok is, mint az Alföldi Vonaldíszes Kultúra területén előkerült négylábú, emberarcú lények, az ún. kentaurok szobrocskái. 8 Általánosan elfogadott nézet szerint a nagy gondossággal megmintázott állatalakos szobrok, oltárok, mécsesek és edények a vallási élettel hozhatók összefüggésbe, az őskor hitvilágának részét képezve a családi és esetleg annál nagyobb közösségek rituáléiban kaptak szerepet. (Bánffy 2004, 276-286.) A zoomorf edények között a madár és madárszerű ábrázolások külön csoportot alkotnak. Míg az emlősállat alakoknál az edények a valóságnak megfelelően négylábúak, a kifejezetten madár — szárnyas, csőrös, farktollas — edényeknek, a valóságtól eltérően, igen gyakran ugyancsak négy lábat alkottak a hajdani kerámiaszobrászok. 9 Míg az emlősállat alakú edények arcábrázolása szinte minden esetben az illető állat jellegzetes vonásait viseli; addig a madárforma edényeknek részben emberarcot mintáztak. (5. ábra 1, 6.) A mosonszentmiklósi edény esetében az emberarc ábrázolás néhány apróságtól eltekintve (pl. nincs plasztikus szemöldök és bekarcolással hangsúlyozott „homlokminta") teljesen megegyezik a Dunántúli Vonaldíszes Kultúra arcos edény ábrázolásainak jellegzetes arcvonásaival. (Kalicz 1998, 28-33., Virág 1998, 70-74.) Ennek alapján valószínű, hogy hasonló mágikus képzet kapcsolódott hozzá, mint ami általában a kisebb méretű, folyadék tárolására használt arcos edények esetében feltételezhető. (László 1972, 229-234., Kalicz-Koós 2003, 21.) Eddig a Kárpát-medencében a legkorábbi madárábrázolást, a korai neolitikus Körös-kultúra madár alakú edényét Felgyőn találták. Teste díszítetlen, az arcábrázolás antropomorf, a lábakat talpgyűrű helyettesíti. (5. ábra 1.) (Csalog 1959, 1. a-d) A középső neolitikumban, a Vinca-kultúra elterjedési területén készült a legtöbb madár jellegű kisplasztikái alkotás és edény, köztük a méltán híres Hyde-váza. (Vasic 1932, Tab. XXIV.) Az egységes stílusban és viszonylag nagy számban előkerült szobrokon a csőrös madárszerű arcot álarcként is értelmezik. (Gimbutas 1974,112-124.) Ugyanakkor a Vinca kultúrában már megjelent a négylábú, kiöntő nyílással ellátott edény is, testének két oldalán vízszintesen összenyomott, talán szárnyat jelképező dudorokkal. 10 (5. ábra 2.) (Vasic 1936, Tab. XCI.) A késő szakáiháti időszakba tartozó Battonya-Gödrösök lelőhelyen feltárt töredékes edény felületén a Vinca-kultúra díszítő motívumát 128
