Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Bíró Szilvia: Temetkezési rítusok a győri Vagongyár (Homokgödrök) római temetőjében
BÍRÓ SZILV IA TEMETKEZÉSI RÍTUSO K. A GYŐRI VAGONGYÁR RÓMA I T EMET ŐJÉBEN helybenégetés volt gyakoribb, azonban nem vethetjük el, hogy az újabb régészeti megfigyelésnek megfelelő kitapasztott, kiégetett sírgödröket találtak. Sajnos a faszén- és hamvak mennyisége nem egyértelmű a leírásokból. Ugyanakkor a publikált bustumok metszetrajzai erősen emlékeztetnek minket a vagongyári sírokéra, az oldalfaluk szépen kiégett, az alján pedig alig 10 cm-es a máglyaréteg. Hasonló eredményre jutottak egy kísérleti égetés során is. (Gaitzsch-Werner 1993) Mindezek ellenére elmondhatjuk a hamvasztásos rítusra vonatkozóan, hogy a vagongyári sírok biztosan kitapasztottak voltak, valamint a kismennyiségű faszén és kalcinátum inkább a közös égetőhelyen történt hamvasztásra utal, de néhány esetben nem teljesen zárhatjuk ki a helybenégetést sem. Erre talán a további feldolgozás pontosabb választ fog adni. A területen 4 urnasír is előkerült. Egy esetben tudtuk megfigyelni, hogy az urnát kövekkel ékelték ki oldalról, illetve valószínűleg azokkal is fedték be (2. ábra C). A többinél csak az urna alsó harmada maradt meg, ebbe helyezték a mellékleteket is, a hamvak közé. Mivel az egész terület erősen bolygatott volt, középkori objektumok és újkori jelenségek szabdalják fel a sírokat, nagy részük csak töredékes állapotú, illetve a legtöbbször csak a sírok legalját találtuk meg. Épp ezért sem a sírok fedéséről, sem esetleges sírépítményekről nincs tudomásuk. A 19. századi leírásokból tudjuk, hogy a területen gyakori volt a kövekkel lefedett, vagy éppen kőkupaccal megjelölt, esetleg téglákból összeállított sír (FgÉrt 1876, 43, Lovas 1933, 21.); ezeket a mostani ásatások során igazolni nem tudtuk. Valószínű, hogy akkoriban a magasabb talajfelszín miatt a teljes sírokat megtalálták, mivel a korabeli leírások 1 méter vastag agyagréteget említenek a sárga homok felett — az újabb feltárások során pedig átlagosan félméteres réteget tudtunk megfigyelni. A 19. században előkerült sírok a mostani területünktől délkeletre helyezkedtek el, a Légszeszépület körül. Az akkori megfigyelés, hogy a hamvasztásos sírok a felső agyagos rétegben, a csontvázas sírok pedig az ez alatt található homokrétegben találhatók, helytállóak a most feltárt területen. Egyedüli eltérés, hogy a területen a homokréteg szintje észak felé fokozatosan emelkedik, így a terület északi végén találtunk olyan hamvasztásos sírt is, amely a homokban volt. A halotti lakoma maradványát is megfigyelhettük több esetben, az egyik kitapasztott sír tetején egy összetört korsó darabjai kerültek elő, más esetben a sír mellett találtunk összetartozó korsótöredékeket. Az egyik sírban pedig egy terra sigillata csészében disznócsülök maradványait helyezték el. A temetőben 16 csontvázas sírt is találtunk. Ezek közül öt esetében valószínűleg felnőttekről van szó, de még pontos keltezésük is nehéz, mivel mind melléklet nélküli volt. Mindazonáltal valószínűleg a római kori temetőhöz tartoztak, esetleg a szegényebb vagy valamilyen okból másként megítélt halottakat temették el így, erre utalhat az is, hogy egyiküket hason fekve hantolták el (3. ábra C). A többi tizenegy sír kétséget kizáróan gyermeksír. A gyermekeket sokszor más módon temetik el, mint a felnőtteket, ezt számtalan temető esetében megfigyelték már. Ezek a gyermeksírok a homokrétegbe, mintegy fél méterrel mélyebbre voltak ásva hamvasztásos társaiknál, így a legtöbb teljesen épen került elő (3. ábra B). A csontvázak sok esetben teljesen elenyésztek, a koporsó nyomait viszont nyolc esetben a homok elszíneződése jelezte. Egyik sír esetében még a koporsólábakat is sikerült megfigyelni, ezek szerint a koporsó mintegy 115 x 60 cm nagyságú lehetett (3. ábra A). Az egyik sírnál a koporsó bronz sarokvereteit is megtaláltuk eredeti helyükön. A sírok közül legalább két esetben igazolni lehetett, hogy padmalyos sírok voltak, tehát a sírgödör alján egy oldalirányú kis fülkébe helyezték a koporsót és a mellékleteket. Ez a sírtípus viszonylag ritka a római síroknál. 113
