Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Bíró Szilvia: Temetkezési rítusok a győri Vagongyár (Homokgödrök) római temetőjében

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK A gyermekek mellékletei között gyakran találunk gyöngyöket, de előfordul ezüst fülbevaló és gyűrű is. Érdekesség az egyik sírban talált Bész isten kis fajanszamulettje, amelyet — mint a kisgyermekek védőistene — bizonyára bajelhárító szerepe miatt fűztek a gyermek nyakába, és az első dokumentált ásatásból előkerülő lelet Arrabonából, amely egyiptomi eredetű lehet. Majdnem mindegyik sírban találunk illatszeres üveget, ezek mellett pedig a korsó a leggyakoribb. Temetőnk — véleményünk szerint — nem tekinthető birituális temetőnek olyan értelemben, hogy ugyanabban az időben a felnőtteket csontvázas és hamvasztásos rítussal is temették, és melléjük hasonló mellékletek kerültek. A biztosan felnőtt csontvázas sírok és a hamvasztásos sírok aránya 5:50, tehát mintegy 9%-a az idetartozó síroknak, ráadásul ezek melléklet nélküliek.

2 Érdekes viszont az a tény, hogyha a temetőben előforduló összes csontvázas és hamvasztásos sír számát összehasonlítjuk a 19. század végén itt előkerült sírok arányával, akkor ugyanazt az arányt kapjuk (FgÉrt 1880, 38.). Ennek pontos magyarázatát talán majd a leletanyag teljes feldolgozása és a régi anyaggal való összevetése adhatja. Mindenesetre az 19. századi csontvázas sírok is gazdag mellékletekkel voltak ellátva, tehát valószínű, hogy a gyermeksírokat is ideszámolták Méry Etelék (FgÉrt 1878, 95-97.). A sírok térképen való elhelyezkedéséből kitűnik, hogy két csoportban helyezkednek el. A két csoportban mind a hamvasztásos sírok, mind az árokkeretek tájolása más. Az északi csoport tagjai északkelet-délnyugati tájolásúak, míg a délebbiek keletnyugatiak. A déli csoportból egy árokkeret, továbbá tőle nyugatra néhány sír tájolása nem egyezik a többi itteni síréval, ezek inkább az északi csoport tájolásával mutatnak rokonságot. Kezdetben a két tájolást két külön periódusnak tartottuk, de a terület további elemzése mást mutatott. A terület középső részén egy 8-9 méter széles üres sáv fut délnyugat-északkeleti irányban. A helyszíni megfigyeléseink szerint a területet egy vékony humuszos-agyagos réteg borította, amely néhány apró római cserepet tartalmazott. Feltételezésünk szerint ezen a vonalon egy út futhatott, amelyre a két oldalán felfűzve álltak a sírkertek, bejáratuk az útra nézett. Ezért lehet, hogy a déli csoport északi tagjai ezzel az úttal párhuzamosan álltak. Ezek alapján a déli csoport pedig egy nyugat-keleti útra lehetett felfűzve, amely talán a feltárt terület legdélibb részén futott, mivel itt megint elfogytak a sírok. Az út csak egy lehetséges belső temető út, nem egyezik meg a Méry Etel által talált úttal, amely feltehetőleg a limesút lehetett (Szőnyi 1976, 6.). A leletanyag alapján a sírok az 1. század végétől a 2. század végéig keltezhetők, érméink is Domitianustól Antonius Piusig terjednek. A leletanyag közeljövőben történő feldolgozása reményeink szerint lehetőséget ad az egyes sírok pontosabb keltezésére és az itt felvetett kérdések egy részének megválaszolására. 114 \