Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről

KERENYÎ FERENC A MAGYAR ROMANTIKA, NEHANY KÉRDÉSÉRŐL csak rövid ideig kábította el, mihamar rádöbbent ösztönösségére és az önképzés fontosságára. Innen származott az a nagyon rokonszenves vonása, hogy kellő önkritikával és öniróniával rendelkezett: az új, romantikus műfajok kísérleteivel szinte egyidőben paródiájuk is elkészült. Gyorsabb irodalmi fejlődését viszont éppen a korábbi sikerek nyomán alakult közönségvárakozások fékezték. Kisfaludy Károly a romantikus művész-lét alapfeltételének a szabadságot tartotta: Nincs sors, nincs hatalom, ha erőd van küzdni magaddal: Légy szabad, állhatatos, s mennyei pálma tiéd.7 Mindazonáltal a személyiség belső függetlenségét, szuverenitását tartotta a könnyebben megvalósíthatónak. Egyik feljegyzése szerint: ,A belső szabadság nagy érték, de azt a rab is bírhatja; a külső szabadság változó forma, melyet az idő lelke alkot, "s Igazi harcok, változatos tennivalók és melankóliát kiváltó, olykor már-már az alkotókedvet veszélyeztető vereségek és kompromisszumok ez utóbbi kiküzdésekor vártak rá. Egyszerre kellett fórumot teremteni az új irodalom számára, azt fenntartani főként a hölgyközönségre alapozva, megkedveltetve velük nemcsak az olvasást, hanem a romantika műfajait, a megújított magyar nyelv fordulatait is. A régi és új kettőssége Kisfaludy műveltségében is tetten érhető. Eszményei Lessing, Schiller voltak, Bécsben személyesen ismerte meg Theodor Körnert, azaz a XVIII. század német klasszikusai, illetve az osztrák neoklasszicizmus nyomán tájékozódott. (Ezt nem tudta megbocsájtani 1847-ben a harmadik romantikus nemzedék reprezentánsa, Petőfi Sándor, amikor „szenvedhetetlen nyavalyás német érzelgés"-ben marasztalta el színpadi műveit.)^ Melléjük természetes gesztussal társult azután Shakespeare, az egyetemes romantika zseni-előképe. Fiatal (és elfogult) hívei szerint igen korán meghódította a romantikus poézis eszköztárát, megvalósítva a Teleki leírta sokszínűséget. Toldy, ekkor még Schedel Ferenc barátjának, Bajza Józsefnek már 1822-ben lelkesedve bizonygatta, hogy nagyobb költő Berzsenyinél: „... ha azt mondod, hogy van írónk, ki a mélyet s valót, a szépet s bájolót, könnyű, rövid, ragyogló nyelvvel jobban s tündérbben köti öszve, mint Károlyom; sok csatát húzsz részemről nyakadra..."1° Mindhárom műfajcsoportban tett kísérletei kétségkívül sok díszítő jelzőt illesztettek nevéhez (ő lett „a magyar vígjáték atyja", több műfajban pedig „az első"), de törvényszerűen hordozták magukban a lehetőséget, hogy tanítványai, elvbarátai mihamar túl fogják haladni. ^ Mátyás diák színlapja. Győr, 1851. 23