Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről

ARRABONA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK Az Aurora - mint zsebkönyv — a maga korában korszerű formának számított; magyar nyelven pedig az első olyan almanachnak, amely már rendszeres olvasást feltételezett, szemben a hírlapok vagy vegyes tartalmú folyóiratok gyér szépirodalmi mellékleteivel. 11 A növekvő példányszám és népszerűség ellenére Kisfaludynak minden évben meg kellett fontolnia, vállalja-e a zsebkönyv folyamatossá váló szervezési és szerkesztési munkáit, akár saját szépirodalmi életműve rovására. Fölöttébb jellemző, mivel okította Toldy Bajzát az Aurora hatékonyabb Heves megyei terjesztésére: „Mondd meg, mi olcsó, 10 kuprummal [rézmetszettel], s hogy kötése maga is valami 3 forintba jő, s hogy a legolcsóbb almanach stb. Hogy ezerszer jobb a tavalinál; mulatságosabb, szebb versek vannak benne, hogy egészen fejérnépnek való; hogy a legszebb magyar könyv sat..."i2 A kiadás/szerkesztés és a terjesztés színvonala itt valóban végletesen tért el egymástól. A mecenatúra feudális gyakorlatából épphogy kiláboló magyar könyvkiadás az előfizetésgyűjtés és az ismerősök útján történő, közvetlen terjesztés fázisában leiedzett, és csak Kisfaludy halála után valósult meg nálunk a polgári kön)^kereskedelem, miközben elvált egymástól a könyvkiadás és a napi olvasnivalót kínáló publicisztika, szakosodó hír-, divat- és szépirodalmi lapjaival. Említettük már, hogy a magyar romantika nagy vívmánya lett: a régi és új, a klasszicizmus és a romantika szükségszerű váltása nem szembenállások sorában, harcban, hanem jobbára eszmetisztázó vitákban történt. A klasszikus formakultúra így beépülhetett a hazai romantikába, annak szerves alkotórésze lett: a szükségből sikerült erényt kovácsolni. Bizonyításul idézzük fel Vörösmarty Mihály kétszeri példáját! Görbői joggyakorlatából egy, azóta elveszett levéllel és az Aurora számára versekkel kereste föl Kisfaludy Károlyt, amelyre a szerkesztő 1823. március 19-i, Pestről küldött válaszát ismerjük, A kéziratok egyike az 1822-ben írt A juhász és bojtár volt. A szerelmes bojtár és az őt fejcsóválva, de megértéssel figyelő juhász 59 soron át, hexameterben beszélget; abban a versformában, melyben Vörösmarty élete végéig a legszívesebben verselt. A tartalom és a mérték ilyen, ma már megmosolyogtató divergenciájára Kisfaludy azonban meglepő módon, olvasóközönsége igényeit maximálisan szem előtt tartva felelt: „... nem lehetne-e ezen különben szép és lágyan írt idillbe grécizmust [görögös klasszicizmust] szőni. A juhász és bojtár nevezet (pedig képtelen), sok olvasót elijeszt. Én magam tapasztalam, kivált a szépnemnél ezen előítéletet, és egy almanach, mely gyönyörködtet s nem tanít, azt nem cáfolhatja meg.''^^ Ez még az alapítványi Aurora időszaka, amikor nemcsak az olvasók, hanem a zsebkönyv anyagi alapjait biztosítók igényeire is figyelnie kellett. A helyzet csak 1824 után változott meg, amikor Kisfaludy megszerezte az Aurora jogait, és tiszteletdíjas szerkesztőből tulajdonos-kiadó (is) lett. Most már szabadabban kezdhette meg az Aurora-kör kiépítését, amelynek Vörösmarty szintén érdemes tagja lett, bár a verset nem dolgozta át, és az nem is jelent meg a zscíbkönyvben. A levélben kifejtett álláspont tehát nem Kisfaludy meggyőződése volt, hiszen ő maga szintén írt népdalokat; igaz, ezeket az Aurorában még 1829ben is csak álnév alatt bocsájtotta közre. Olykor a túlhaladott ismeret, a népszerűsítő egyszerűsítés is szolgálhatott eredeti munkák, sőt remekművek forrásául. Az 1822-re kiadott Aurora közölte a pesti egyetem érdemes, nemzedékek sorát, köztük Vörösmart)^ is tanító esztétikaprofesszorának, Schedius Lajosnak kis tanulmányát, A szépség tudományát. Azon túl, hogy a széptan első magyar nyelvű, kedvcsináló összegezése ez, a filológia 24