Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről

ARRABONA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK Az európai romantikának 1818 óta volt magyarul olvasható definíciója, amelyet gr, Teleki József (a Tudós Társaság leendő első elnöke) a világlátott ember tudásával, főként a német irodalom és filozófia ismeretében fogalmazott meg. Schillert követő tanulmánya, A régi és új költés külömbségeiről szerint az új, a „romántos" stílus „...az egyszerűnek különös ellenzője, s éppen ezért a szörnyűnek, minden különösnek nagy pártfogója. Azért gyönyörködik az oly nagyon a felemelkedettnek az alacsonnal, a vígnak a szomorúval, a fellengezőnek a természetivel s az együgyűnek a többszerűvel tarka, de nem kellemetlen egybeköttetésében.''^ Ha Teleki gondospontos jellemzését szembesítjük a magyar romantikáról eddig mondottakkal, elénk rajzolódnak azok a markáns különbségek is, amelyek nemzeti romantikánkat a haladottabb irodalmi élettel rendelkező kultúráktól elválasztják. Ilyen a nyelvújítás, a neológia eredményeinek elterjesztése és normává emelése; ilyen az iskolai oktatásnak is gerincét adó, tehát az alkotókat és olvasókat egyaránt jellemző latin nyelvismeret és klasszicista formakultúra értékeinek átmentése. Ezért mondható el már a kezdet kezdetén, hogy a magyar romantika nem szellemi behozatal eredménye a német, utóbb a francia nyelvterületről, hanem a hazai literatúra fejlődésének organikus szakasza. Miközben persze a társadalmi és ezen belül az irodalmi nyilvánosság alkalmait és formáit a fejlettebb nemzeti irodalmaktól vettük át. Ha viszont a Teleki-definíciót a romantika sokszínűségéről, polarizált jelenségeiről, témáiról Kisfaludy Károly életművére, sőt életrajzára vetítjük, elmondható, hogy ő nemcsak írta és festette a romantikát, de élte is. Személyisége alkalmas volt arra, hogy az említett erényeket és ellentmondásokat méltóképpen, magas tehetség-szinten reprezentálja. Ősnemesi származása, a honfoglalókig, jelesül Előd vezérig visszavezetett családfa, a jól csengő családnév, ideértve bátyja, „Himfy" irodalmi sikereit is (Teleki őt nevezte meg 1818-ban az egyetlen magyar romantikusnak) elégséges volt ahhoz, hogy bárkivel társadalmi kontaktust építsen ki, de - birtok híján és a családi konfliktusok okán - kevésnek bizon5mlt például ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeum képtárának őre lehessen. Katonáskodott, sőt hadifogságot megtapasztalt, Bécsben is tanult, Itáliát megjárt, tehát világlátott, a korabeli szóhasználattal élve ,jártas-költes" embernek számított - anélkül, hogy katonai rangot vagy akár obsitot, militáris vagy művészi hírnevet szerzett volna. Korán saját lábára állt emberként megismerkedett a nyomor változatos formáival, így szerezte a tüdőbajt is, amely fiatalon vitte sírba - ha viszont nagyobb pénzösszegekhez jutott (elzálogosított anyai jószágrészéhez, a Marczibányi-díj 400 forintos jutalmához az Aurora szerkesztéséért vagy apai örökségéhez), azok hamar eltűntek kezén. Mindez legendának minősíti, hogy ő lett volna az első magyar értelmiségi, aki megélt pusztán tolla és ecsetje után. Halálakor viszont hétszobás Váci utcai lakást bérelt, amelyből kettőt értékes képgyűjteménye foglalt el, a hagyatéki leltár szerint Correggio, Tintoretto és Tiepolo festményeivel is. Jellemző módon sem bátyja, sem barátai nem ismerték valós anyagi helyzetét, amely csak a hagyatéki eljárás során tisztázódott - amikor végül sikerült adósságait is rendezni. Ha kellett, könnyű kézzel írt (az Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele c. verses vitézi játéka négy, a Mátyás deák c. egyfelvonásos vígjátéka két nap alatt készült), de őrizte a műgond, a csiszolgatás klasszicista igényét is. Egyik legjobb vígjátékát, A leányőrzőt még halála évében is javítani szerette volna, amikor hírét vette, hogy John Bowring angolra fordítását fontolgatja: „... kis új változtatásokkal még jót lehetne belőle csinálni, ezért sajnálnám, ha ily csúfan jönne a külföld elébe."^ Első sikereit korábban írt, szerinte is túlhaladott művekkel aratta - a színpadi diadal azonban 22