Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja

FRIED ISTVÁN KISFALUDY KAROLY „IRODALOMPOLITIKA"-JA Bajza az epigramma teóriáját kifejtve egyesíti a történeti s a jelenkori, azaz diakron és szinkron nézőpontot, mit sem törődvén személyes érzékenykedéssel, a műfaj magyar eredményeit, lehetőségeit körvonalazandó). Kisfaludy egyik írásának címe: A kntíka szükséges voltáról. Itt olvashatjuk: „Hazafiságból valami munkát dicsérni annyi, mint a hazával elhitetni, hogy szebbre, jobbra számot nem tarthat. Ha literatúránk, nyelvünk minden szépségei mellett, azon fényes ponton nem áll is, melyen a nyugati nemzeteké; vannak mégis férfiaink, kik bárhol is érdemmel megállnának: nem szükség azért minden idétlen versfaragónak tömjént hintenünk." Egy rósz versíróhoz küldi üzenetét, ismét a kritika szerepét emlegetve, egyben a kritika tárgyát is megjelölve: Metrum és rím külön kalauz A poéta versében: Boldog, a kit egyfelé húz Mind a kettő röptében. De tenálad ellenkeznek (...) A mit recenzens óhajt. Arra füled nem igen hajt. Az irodalmi életben kevés - Kisfaludy szerint - a józan kritikus. Ezen a ponton (de másutt is) eltér véleménye testvéréétől, s részint Kazinczy korai kísérleteit idézheti, részint Kölcsey „vegyesen" fogadott próbálkozásait. Kazinczy kritikái hangvételükkel és normativitásukkal keltettek feltűnést, irodalomtervező szándékaiban olyan ítész szólalt meg, aki a korszak ízlésváltozatai közül csupán egyet, a sajátját tekintette mércének, s kevés hajlandóságot mutatott a felfogásába nem illő variáns méltányosabb elismerésére. Kölcseynek kidolgozottabb esztétikai előfeltevései sem bizonyultak olyan meggyőző erejűnek, hogy az élesebb és meghatározott (irodalmi) körök által elfogadott irodalmi gyakorlatot lényegében elvető kritikáit tárgyszerű vita foadhassa. Kisfaludy Károly (s ebben külföldi tapasztalataiból is meríthetett) úgy vélte, hogy a magyar kritikai irodalom elmaradása akadálya annak, hogy valóban irodalmi életről lehessen beszélni: az Aurora kötetei éppen elég bírálnivalót kínálhattak az irodalom szereplőinek. Toldy Ferenc ismertetései azonban a leginkább Vörösmarty romantikájának teljes érvényű és értékű befogadását készítették elő, az 1820-as esztendők vitái (az ihászi pör például) nemigen felelhettek meg Kisfaludy elvárásainak, miként a Pyrker-pör sem, bár 2. kép Clarot Sándor-Blaschke János: Az Aurora címlapja József nádor arcképével 1823. 15