Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja

ARRABONA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK fordulat ellen tiltakozott, Kisfaludy a vitézi játékok divatával igyekezett leszámolni, s a nemzeti-hazafias tematikát a romantika felől kiindulva újszerűnek ható formába önteni. Ehhez igyekezett eszközöket találni. 2) Kisfaludy nem adta föl a színháznak mint morális intézménynek tételezését, vígjátékaiból úgy bukik ki a nevelő szándék, hogy közben körvonalazódik az ifjabb nemzedékeknek az idősebbekétől eltérő ízlésvilága, amelynek értését várja el a közönségtől. Ezt megkönnyítendő, magatartásával kialakítja a városi szerző „imázsát", műveinek alakjaiban egyként válnak fölismerhetővé a kortárs személyiségtípusok s a világirodalomból visszaköszönő figurák. Az előbbinek tulajdonítható a közönségsiker, az utóbbinak a számottevő irodalmi utóélet. Kisfaludy nem pusztán „magyarítja" a színmű cselekményének helyszínét és a szereplők nevét, hanem megkísérli, hogy a „látottak"-at figyelembe véve létrehozza a nemzeti színjátékot, azaz azt a típusú (élete végén: történelmi) drámát, valamint társalkodási vígjátékot, amellyel reagálhat az 1820-as esztendőkben alakuló nemzeti mozgalom ideológiájának fő kérdésére. Ezzel párhuzamosan teszi nevetségessé a tézisdrámát, amely a közönség túlbuzgó (ál-)hazafiságára játszik rá: mindenképpen összetettebb és korszerűbb magyarság-eszméről gondolkodva, egyszerre előlegezve és visszhangozva Széchenyi István kezdeményeit. Kisfaludy Károly törekvése, hogy színműveiben példát adjon a művelt társalkodásra ugyanakkor részint dramaturgiai megfontolásból történik, hiszen a korszerű műveltség és a parlagiság konfliktushelyzeteit színre állítva alkalom nyílik a cselekményt alakító dialógus differenciáltabb változatainak megteremtésére, valamint annak a befogadói magatartásnak formálására, amely értékelni képes az „európaizálódott" magyar nyelvű vígjátékot, amely viszont ilyen módon kiállja a versenyt a pesti Német színház jobb darabjaival is. 1826-os levele Szemere Pálhoz Kölcsey komikum-tanulmányára reagálva igazolni igyekszik följebb körvonalazott drámaírói törekvéseit: „Hol nincs társasági nyelv, a komikum kényszerű munkát ád; hol nincs társalkodás, ott csak erőszakos vonások tűnnek fel a tréfában is, mely többnyire a művész előtt ízetlen. ítéletem szerint a társalkodásból születik a Comus, még annak költői nyelve is abból fejlődhetik ki. (Itt jegyzem meg, hogy teljesen egyetértek Kerényi Ferenc idevonatkoztatható fejtegetéseivel, aki egy korábbi értekezésében hasonlóképpen emelte ki a „társalkodás" magatartás-alakító és drámaépítő jelentőségét Kisfaludy Károly pályáján!)!^ Mindezzel összefügg, hogy nála erőteljesebben kevesebben sürgették a ,józan kritika"-i irodalom szerveződését az 1820-as esztendőkben. Viszonylag keveset tudunk arról, mily mélyen gondolkodtatta el Kisfalud)^ Katona Ilka-bírálata. Toldy emlékezésében két tényezőt hangsúlyoz Kisfaludy irodalmi nézetei, drámaírói elvei tisztulásában. „Egyfelül (...) a nagy vüág és élettapasztalás bő forrását nyita meg előtte, mely nélkül a tragédia mezején nincs boldogulás, a vígjátékán meg kevesbbé (!); másfelül a külföldi nagy példányok szorgalmas tanulása ada elmélkedéseinek, gondolatainak formát s szerkezetet."!^ S bár Kisfaludy Károly inkább rövidebb tanulmányokban, esszészerű írásokban közölte kritikai elmélkedéseit, az a határozottság, mellyel az irodalmi élet kiteljesítését sürgette, fiatalabb pályatársaira nem maradt hatás nélkül, mind Toldy, mind Bajza igazolva érezhette magát, amikor megkezdték kritikai hadjáratukat (igaz, nem mindenben követve Kisfaludy ajánlásait). Erdélyi János azért is méltatja Kisfaludy Károlyt, mivel „eriticai míveltség"-et szerzett, mellyel önkritikusan igazította ki pályáját, i^ Külön említést érdemel, hogy Kisfaludy szerint a, józan kritika" az „érdem védője", másutt: „kritika a művészet theoriájából sarjadó észrevétel, személyt nem ismer, csak a munkát; ezáltal tanulja a közönség s lelkesebb iró is tisztelni" (s bár értekezés igényű, 14