Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor
ARRABONA 200 5. 43/2 . TANULMÁNYOK egykori lakóháza. Ennek telkén állott azon épület, melyben Kisfaludy Károly 1788. évi február 6-án született«. Az elmúlt száz év alatt e ház több ízben cserélt gazdát. Krisztinkovich Ede, majd Hrabovszky Lajos birtokába ment, míg végre múlt év sz. Mihály napján Etl Sándor téthi polgár vette meg, ki jelenleg is bírja. A kert közepén álló, az utca felől verandával ellátott földszintes épületen elől 6, hátul 9 ablak van. A ház körüli jól gondozott kertből virágok illatát hordja szerte a lágy szellő s a fák árnyában végzett munka után pihennek lakói. Vájjon miről gondolkoznak?... Erzi-e, hogy az a zephir, mely lágyan csókolja arcukat bűbájos dalra inspirálta a költőt? Érzik-e azt, hogy a mai napon széles e hazában ezren és ezren keresik fel lélekben e helyet, hol Kisfaludy született, a helyet, melyet fájdalom és a múzsa tett kegyeltté és szentté? Érzik-e?..." Zechmeister Károly polgármester,^^ akit ez év (1892) május 15-én az uralkodó királyi tanácsos címmel tüntetett ki, megyeházi pohárköszöntő beszédében így értékelte Kisfaludy Károly irodalmi működését: „Midőn a magyar alkotmányosság a hosszú tespedés sötét korszaka után az öntudatra kelt emberi és polgári jogok világításánál mély álmából kibontakozni kezdett, miként tavaszszal a dalos madarak serege, magyar irodalom dalosai is a költészet édes cseppjeit csepegtették a honfi szívekbe. Az egyik érzet ébresztette a másikat »láng gyúl a láng gerjedelminél«, mint énekli a nemzet Aranya, egyik oltáron égett a honfi szeretet tüze, a másikon magasra gyuladt a költészet lángja... Kisfaludy Károly a haza legelső dalosai közt énekelt s a hallgatag komoly ember vig költészetével a jobb jövő reményét ébresztgette a szivekben. Hálával és fiúi szeretettel tekintünk vissza reá s ezeknek adunk kifejezést, midőn érzelmeinket ércből vésettük ki s oda helyeztük a hazaszeretet babérkoszorúját..." (GyK 1892. okt. 4. 4.) 10. A „dübörgő éljenzéssel fogadott" Jókai Mór}'^ aki az akadémiát képviselte az ünnepségen, a koszorút a következő szavak kíséretében helyezte el a szobornál: „Tisztelt honleányok és honfiak! A legrégibb irodalmi társaság nevében teszem le a koszorúmat a Kisfaludy szobor lábaihoz. Győrváros megörökítette ezzel a szoborral Kisfaludyt, magát pedig felmagasztalta vele. Kisfaludy volt az első megválasztott tagja az Akadémiának, s első maradt a mai napig. Természettudósok azt mondják, hogy a hegyi kristály magból képződve jegeczedik csoportossá. Ilyen hegyi kristály a magyar irodalom is, mely folyton uj kristályokkal növekedik. Ennek a kristálynak magva Kisfaludy Károly. Nekem a Mindenható kegyelme megengedte, hogy együtt éljek Kisfaludy Károly kortársaival és hogy együtt éljek a mai tudományos és irodalmi lángelmékkel és a közművelődés kiváló munkásaival is. Én tanúbizonyságot tehetek arról, hogy az a nimbus, amely Kisfaludy Károly fejét köríti, ma is ugyanolyan fényes, mint akkor volt. De ércnél erősebb emléke maradt Kisfaludynak a magyar nemzet szívében, mert ez tartósabb a vasnál, tartósabb az aranynál. Éljen az ő emléke a magyar hazával együtt mindörökké!". (GyK 1892. okt. 4. 3.) 132
