Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja

ARRABOMA 2005. 43 / 2. TANULMÁNYOK tette, minek következtében esztétikáját ex negativo nyilvánította ki, nem egyszer közvetlen irodalompolitikái fejtegetéssé változtatta. Vörösmarty ebből az állapotból indult ki, Kazinczy antikizáló, bináris oppoziciókra építő diszkurzivitását a romantika retorizáltságával váltotta föl. Vörösmarty mind a latinos, mind a görögös változatot úgy alakította, hogy abban érezhetővé legyen; Kazinczy klasszicizmusa legföljebb becsült előszövegévé lehet annak a nemzeti irodalmi törekvésnek, amely első ízben Kisfaludy Károlynál kapott formát, ám ennek a formának ideiglenessége, személyes jellege helyébe „a haza s emberiség" irodalmi/esztétikai elgondolása lépjen. Ha Kisfaludy Károly egy epigrammájában „mindössze" Toldy Ferenc germanizmusait tette szóvá („magyarul is németet írtál"),i3 Vörösmarty a többnyelvűséget már eleve kizárta a nemzeti irodalomból, s a haza-fogalom leszűkítése és romantizálódása komplementaritását állította az előtérbe. Kazinczy „hazája" az emberiség s Pest-Buda tája, ezen egymással összefüggő „terek" lennének számára az otthonos irodalmi táj. Vörösmarty szakralizáit: „Legszentebb vallás: a haza s emberiség"; nem csupán megfordítja Kazinczy szó/sorrendjét, hanem az epigrammába iktathatónak véli az ódái tónust. Kazinczy nyelvújítási/szépítési küzdelmei során meghatározott költőtípusok, költői szólamok ellen irányozza nyilait, Vörösmarty epigrammáiban szinte teljes irodalmi mezőt látunk fölvázolva, amelyek korszakváltó igénnyel rangsorolnak, utasítanak ki az irodalomból (nem csupán az elitirodalomból, mint Kazinczy tette), mutatoak rá korszerűtienségre, dilettantizmusra, zavarodottságnak minősítettre. Kisfaludy (megint így kell írnom) nem pusztán kronologiaüag áll Kazinczy és Vörösmarty között, hanem műfajtörténetileg is, Kazinczy epigrammáinak tárgyát (módosítva) részint átveszi, részint eleve más kontextusba helyezi, részint Kazinczy ellen fordítja. Igen jó példa erre Kazinczy Szokott és szokatlan epigrammájának és a Hasznos Mulatságok 1821-es évfolyamában megjelentetett A hazafí című Kisfaludyversnek egymásra olvasása. Kazinczy költött nevű ellenfeleket céloz meg (Berki), s a hagyományos meg a nem hagyományos ellentétének kontextusába helyezi az új ízlés és az ezért az új ízlésért küzdő „apológiáját". A kényesebb vagy makacsúlt ízlés megkülönböztető jegye, hogy kecses, szokatian meg új, Berki azonban „szokottat imád" (a rajongás így a gúny tárgya, hiszen a kecses meg szokatian inkább pontosságot, gondosságot feltételez, a szokott veszélye, hogy „megavúlttá válhat"). Az ellentét úgy fordul át a személyesbe, hogy tárgyiasítja, elindít egy olyan szakralizáló eljárást, amelynek záloga az epigramma beszélőjének tudása: a maradék, azaz az utókor hálájára számít, mivel tudása szerint erre bizonnyal számíthat. Az epigramma csattanójául írt „tudom" olyan jellegű egyes szám első személy, amely/aki a kényesebb s makacsúlt ízlést teszi hangsúlyossá, s ezt szentesíti a maradék áldása. Kisfaludy viszonylag korai verse nem fukarkodik a szakralizáló kifejezésekkel, A hazafi beleértendő a versbe, ő a megszólított, a kijelentések hitelét viszont az „elbeszélő" biztosítja. Az epigrammatikus forma alkalmas a körmondat (még nem romantikus tiráda, de már nem kazinczys mondatszerkesztés) alakzatszerű alkalmazására, s a megszólító forma egyszerre hozza közelebb a „hazafit", mivel a neki tulajdom'tandó magatartás a tárgya a versnek, de távolít is el tőle, mivel némi erőszakoltsággal legföljebb a tett romantikája érthető a versbe. A nyelv itt negativitásában jelenik meg, az értés hermeneutíkáját (amelyet Kazinczy az utókornak tart fönn) ezúttal az érteüenség anti-hermeneutikája helyettesíti. A feloldást azonban Kisfaludy versében szintén a „maradék áldása hozza el. A záró pentameter utal vissza Kazinczy epigrammájára, s a visszautalás példázza, miként íródik át még a szakralitásba hajló elképzelés is: „S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat". A tudásnak nincs ebben a kiengesztelésben szerepe, sokkal inkább a hazafit körülíró jellemzők az előzményei és biztosítékai az érdem elismerésének: „nemes élet", szentelve", „néki javára 12