Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)
Tanulmányok - Almási István: Kisfaludy Károly egyik népdala a tövisháti szájhagyományban
ALMÁSI IS TVÁN KISFALUDY KÁ ROLY EGYIK NÉPDALA A TÖVÍSHÁTI SZÁJHAG YOMÁNY^^^^ Horváth János a Hej csicsergő kis madár és az Az én babám durcás leány kezdetű dalt is azok között a Kisfaludy-versek között említette meg, amelyeket „ma is dalolnak s szeretnek, bár természetesen némi szövegmásítással [...] melyeket bizonyára dallamuk tesz kelendővé s részben a hagyományos anyagot is felhasználó daloskönyvek, kottás gyűjtemények és iskolai énektankönyvek tartanak fenn.,,6 Az első dal erdélyi elterjedtségéről nincs tudomásom. A másodiknak egy népi átvétele szerepel a Kolozsvári Folklór Intézet archívumának helyszíni lejegyzéseket tartalmazó részlegében. Leltári jelzete: FA 10 626. Ezt Gurka László találta meg 1954ben a tövis háti Menyőben (Szilágy megye), ahol a 74 éves Szabó József így énekelte: Adsz csó - kot, szép kis ga - lam - bom? Igaz, sánta, de az hagyján. Csak cipó ne volna hátán! Még azt is eltűrném benne. Csak fél szemre vak ne lenne! Az idős adatközlő (akinek - a gyűjtő kérdéseire adott válaszaiból kitetszően fogalma sem volt arról, hogy ki a vers költője) Kisfaludy négystrófás dalának csak az első felét ismerte, de meglepő módon mindössze néhány szót érintő, merőben jelentéktelen módosításokkal tért el az eredeti szövegtől: az első versszak első sorában durcás helyett duccas, harmadik sorában azt helyett ezt, negyedik sorában pedig Addsza csókot, szép galambom helyett Adsz csókot, szép kis galambom hangzott. Még különösebb, hogy a második versszak pontosan úgy szólt, ahogy Kisfaludy írta. Az egyezésnek ez a szokatian mértéke arra vall, hogy a dal nem vált közkinccsé, nem énekelték sokan és gyakran, azaz nem is jutott messzire a folklorizálódás útján. Sajnos az énekes homályban hagyta a kérdést, hogy milyen körülmények között, kitől tanulta a két versszaknyi részletet. 115
