Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Almási István: Kisfaludy Károly egyik népdala a tövisháti szájhagyományban

ARRABONA 2005. 43/2. __^__^ _ TANULMÁNYOK Kisfaludy terve nem vált valóra, viszont ő maga ugyanabban az évben - Toldy Ferenc és Stettner György biztatására - 25 népdalt írt, s ezeket Szalay Benjámin álnéven közzétette az Aurora című szépirodalmi almanach 1829. évi kötetében, majd a sorozatot további nyolc dallal egészítette ki.i Műfaji vonatkozásban Kisfaludy Károly népdalai - néhány kivételtől eltekintve - voltaképpen népies helyzetdalok, melyekkel a költő lényegében Vitkovics Mihály példáját követte. E hamar népszerűvé vált daltípusnak a Petőfi Sándor föllépése előtti korszakban kétségtelenül Kisfaludy volt a legnagyobb hatású művelője. Népdalai többségének versszakai négysorosak. Verssorai leginkább izometrikus nyolc- vagy hétszótagúak. Tiszta hatszótagú sorok egyetlen esetben fordulnak elő. Két dalban nyolcas sorok váltakoznak hatosokkal, egyben nyolcasok hetesekkel, egy dalban a sorok szótagszáma 7 6 7 6 7 7, egyben pedig 8 8 6 3 6 3. A rímfajok közül leggyakrabban a páros rím szerepel. A legszívesebben alkalmazott kétütemű sorfajok, a versritmusok és a strófaszerkezetek föltétlenül valódi népi dallamok sugallatára engedek következtetni. Különben Kisfaludy, miként Major Ervin emlékeztetett rá, „értett a zenéhez, fuvolázott, utóbb csákányon játszott, sőt - Toldy Ferenc feljegyzései szerint (Kisfaludy Károly életrajza) - Hadi ének Olaszországban című 1805-i költeményét »önköltötte dallam szerint« énekelgette társaival a táborban; az általa szerkesztett Aurora című zsebkönyv 10 évfolyamában (1822-31) 14 zeneművet adott közre (ezek közül 11-et újból közzétett Bartalus István Magyar Orpheus című 1869-i antológiájában)".2 Az irodalomtörténészek vélekedése Kisfaludy Károly népdalairól nem volt híján bíráló élnek. Először is határozatlan jellegű műfajnak tartották a népies helyzetdalt. Felrótták a költőnek, hogy dalai - tematikai változatosságuk ellenére - általában nélkülözik a lírai élmény őszinteségét, mintha számára a népdalköltés nem jelentett volna igazi ihlet-alkalmat, s így egyik-másik dala felszínes, túl könnyű, vagy érzelmileg üres maradt. Úgy ítélték meg, hogy végeredményben nem sikerült igazán új vonásokkal gazdagítania a népies irányzatot, inkább csak Vitkovics kezdeményezését szentesítette, és tekintélyével másokat is népdalírásra késztetett. Mindazáltal három versét, mégpedig a Rákosi szántó a török alatt címűt, valamint a Szülőföldem szép határa és a Sárga levél, sárga levél kezdetűt egyöntetűen figyelemre méltó alkotásokként emelték ki, és joggal a XIX. századi költészet maradandó értékű gyöngyszemei között tartották számon. Megállapították továbbá, hogy néhány Kisfaludy-dal széles körben ismertté és kedveltté vált, sőt beleilleszkedett a népköltészeti örökségbe, az éneklő nép használatában pedig a szájhagyományozás törvényszerűségeinek hatására kisebb-nagyobb változásokon ment át, vagyis folklorizálódott. A legelterjedtebb kétségkívül az Aki szeretőjét Igazán szereti kezdetű dal első versszaka. A népdalgyűjtők ennek tömérdek változatát jegyezték le. Gyulai Ágost tüzetes számbavétele szerint a legelső variáns már 1830-ban előtűnt egy kéziratos dalgyűjteményben.^ Kisfaludy eme dalának rendkívüli népszerűségét az erdélyi néphagyományok kutatására szakosított Kolozsvári Folklór Intézetben őrzött változatok sokasága is bizonyítja. Erdélyi János Népdalok és mondák című művének 1847-ben megjelent II. kötetében a 491. sz. alatt Kisfaludy Károly dalaként közölte az Erdő nincsen zöld ág nélkül kezdetű verset, mel)mek kiváltképp Hazám, hazám, édes hazám kezdetű 2. versszaka került elő több változatban.^ A már említett Rákosi szántó a török alatt című remek költemény utolsó szakaszának székelyföldi átdolgozása Jagamas János csíkménasági gyűjtőmunkája nyomán jutott napfényre 1942-ben.^ 114