Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Fried István: Kisfaludy Károly „irodalompolitiká”-ja

FRIED ISTVÁN KISFALUDY KAROLY „IRODALOMPOLITIKA"-JA Fried István KISFALUDY KÁROLY „IRODALOMPOLrnKÁ"-JA „...tárgyai mind eredeti magyar elmeszülemények" (Az Aurora hirdetéséből •'^) „Kisfaludynak, mint alaposan kimívelt Szépésznek, elméleti tudománya (...) és irodalmi széles ismeretei által ifjú barátai látköre kiszélesedett (...) csüggtünk ajkain, főleg midőn a (német) játékszínen feltűnt új darabokat beszélve meg (...) egy merőben új világ nyílt meg előttünk..." (Toldy Ferenc: Irodalmi társasköreink...2) Kisfaludy Károly tevékenysége a magyar irodalomba való berobbanással, színdarabjai váratlan sikerével lett irodalmi/irodalomtörténeti eseménnyé, hogy aztán az ezt a sikert eredményező befogadási cselekvéssort utóbb maga kérdőjelezze meg, műfajváltó, műfajkonstmáló igyekezetével. Egyben kijelölvén ennek a műfajnak helyi-szűkebb kontextusra vonatkoztatott érvényességét, hogy a szerencsésebb pillanatokban a maga létrehozta (persze, adaptációs munka során kialakított) „sémáját" ismét megkérdőjelezze, ezúttal egy metaszínházi (dráma a drámában, vígjátékba rejtett vígjáték) metodológiai kísérletezése folyamán.^ Annyi bizonyos, hogy a pozitivista filológiai kutatások egymásnak ellentmond „intertextuá-lis" hálózatot rajzoltak föl Kisfaludy Károly művei köré, Goethének és Walter Scotmak határozott jelenlétét feltételezve a prózai művekben, Kotzebue és Clauren^ ötieteit viszontiátva/viszontláttatva a színművekben, kevésbé emlegeu^e a Hormayr-kör „tematikáját" újraíró verses epikának és drámáknak a birodalmi patriotizmust a hazai történeti látásra átfordított cselekvését;^ még kevésbé kitérve annak a romantikának értelmezésére, amely Kisfaludy Károlyt lényegében Kazinczy és Vörösmarty közé helyezi. Nem csupán kronológiai kérdésként felfogva ennek az életműnek időbeliségét, hanem időiségében egy a maga teljességében megvalósulatlanul maradt magyar irodalmi korszak nagyhatású képviselőjeként leírva azt az irodalompolitikusi magatartást, amelyet Toldy Ferenc örökített Kisfaludy Károly és talán még eredményesebben a saját utókorára.^ A pozitivista filológia tárgyi ellentmondásai mindezek ellenére mindenképpen jelzik, hogy egyfelől lüsfaludy Károly magyar és túlnyomórészt világirodalmi kapcsolódásai az elő (d) szövegek romantikus módon történő beillesztésével járultak hozzá a teljesebb irodalomrendszer létesüléséhez, ekképpen siettették a magyar irodalmi romantika önszerveződésének folyamatát, s a Kazinczyétól (meg a Csokonaiétól) eltérő befogadási stratégiát népszerűsítettek, másfelől Vörösmarty és majd Petőíi előtt törték az utat, nem csupán a népdalimitációk honosítása terén, hanem azáltal (is), hogy Kisfaludy Károly zárójelbe igyekezett tenni a magyar klasszika, mindenekelőtt Kazinczy Ferenc irodalomszervezési elveit, nyelvfelfogásának meghatározó elemeit, sőt: a költői szerepfelfogás/vállalás megnyilatkozásait is (itt csak célozhatok a Kazinczy - Széchenyi, illetőleg a Kisfaludy - Széchenyi viszony lényegi eltéréseire). A Toldy Ferenc meghatározta Kisfaludy-képen azok a vonások tetszenek a legmarkánsabbaknak, amelyek a Toldy képviselte