Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra
ARRABONA 2005. 43/1, TANULMÁNYOK A gödöról megépítése nem igényel sem jelentős építőanyagokat, sem különösebb szakértelmet, specialistát, elterjedése tehát általános térben és időben egyaránt. 70 A dolgozatban nem érintjük az extenzív sertéstartás egy jellemző objektumát, a fiaztatógödröket. 71 Bár nevük, illetve funkciójuk egybecseng a gödörólakéval, alapvető különbség, hogy a kondások által ásott erdei gödröknek soha nem volt tetőzete. Sajnos nyitva kell hagynunk annak a kérdését, hogy az ólak a beltelkeknek mely részén helyezkedtek el, illetve hogyan illeszkedtek a települések topográfiájába. A kutatás jellemzője, hogy a településszerkezet- és a beltelkek kutatása nem párhuzamosan, egymást kiegészítve folyik, hanem esetlegesen, ami a leletmentések lehetőségeiből adódik. Gödörólak Árpád-kori falvainkban A következőkben a középkori Magyarország falvaiból megismert gödörólakat mutatom be. Analógiáik szűk területre korlátozódnak, igazolva azt a megállapítást, hogy ezek az objektumok jellegzetes kelet-európai építmények, igazodva a földrajzi, természeti lehetőségek szabályozta állattartáshoz. 72 Az Árpád-kori állattartó objektumok közül a legelsőnek felismert, és vitathatatlanul beazonosított gödöristállót Méri István tárta fel Kardoskút-Hatablaki kápolna lelőhelyen, 1955-57. között folytatott ásatásain. 73 Az objektum enyhén földbemélyített, 7,6x4,2 m oldalhosszúságú lekerekített téglalap alapú, padlózata erősen taposott, leszámítva a falazat melletti 20-40 cm széles sávot, ahol Méri István szerint bélés vagy padka lehetett. Méri István az építmény funkcióját indirekt következtetésekkel határozta meg, kizárva a lakóház, a műhely és a terménytároló funkciót. Leírásában és rekonstrukciós rajzában is összekapcsolta az épületet a körötte futó árokkal, és annak leleteit (állatorvosi érvágó, kutyacsontváz) feltételesen, de az épülethez tartozónak vélte. Elsősorban az ásatási fotói mutatják, hogy a két objektum nem azonos tengelyű, továbbá a gödöristálló sarkai metszik az árkot több helyen is (az alaprajzi felmérés szerint csak a DNy-i sarokban), 74 bizonyítva, hogy nem együtt épültek. A rekonstrukciós rajz sáncai szintén túlméretezettnek tűnnek, a sekély árokból nem termelhettek ki ennyi földet. E kritikai észrevételek hangsúlyozása mellett bizonyítottnak tűnik számomra is, hogy az épület állattartó hely, gödöristálló lehetett. Sajnálatos, hogy a legközvetlenebb bizonyíték (talajminta) innen is hiányzik. A kardoskúti istálló egyik legközelebbi párhuzamát Szlovákiából ismerem. Bohata I. (Páldomb) lelőhelyéről, ahol Alojz Habovstiak tárt fel egy, ugyancsak a XII/XIII. század fordulójára datált, 4,2x5,3 m alapterületű objektumot, amelynek padlója erősen taposott volt, tüzelővel nem rendelkezett, s talált cölöplyukai a kardoskúti istállóéhoz hasonló módon rendeződtek a fal mentén körbe. 75 A tanulmány első megszerkesztése után jelent meg Ordacsehi-Bugaszeg első publikációja, amelyben az ásatok 5, a kardoskúti gödöristálló szerkezetével egyező, nagy méretű (35-55 m 2 ), cölöpszerkezetes, mély (eredetileg: -120-180 cm); meneteles lejáratú, tüzelő nélküli, betöltésében emelkedett foszfáttartalmú veremépületet mutatnak be - egyértelműen állattartó helyként, verem- vagy földólként meghatározva. 76 Kiemelendő, hogy a nagy felületű és intenzív ásatási területről lakóház nem került elő, e településformát az ásatok kétbeltelkes formának határozták meg, 77 amivel maximálisan egyet kell értenünk, jelezve azonban, hogy egyéb esetben, pusztán az istálló/ól megléte nem utalhat erre. 42
