Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Aszt Ágnes: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra

ÁSZT ÁGNES GÖDÖRÓLAK A KÖZÉPKORI MAGYAR FALVAKBAN, ... Aszt Agnes GÖDÖRÓLAK A KÖZÉPKORI MAGYAR FALVAKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZENTKIRÁLYON FELTÁRTAKRA Tanulmányomban 1 a középkori falvak legjellegzetesebb, ásatásokon legjob­ban felismerhető állattartó objektumait, a gödörólakat kívánom bemutatni törté­neti-, régészeti-, környezetrégészeti- és néprajzi forrásaink összehangolásával. Az ól és istálló szavak nyelvészeti és történeti problémái Ólnak vagy istállónak nevezzük mindazokat az állattartó létesítményeket, amelyeknek egyaránt van fala meg tetőzete is. Ilyen típusú objektumok a népraj­zi-, illetve a régészeti szakirodalomban több kifejezéssel is előfordulnak. A köznyelvi szóhasználat következetesen elkülöníti az ól és istálló szavakat, aszerint, hogy az ól gyengébb konstrukciójú, egyszerűbb épület kisebb állatok (baromfi, sertés, kutya) befogadására, ezzel szemben az istálló jobb minőségű, nagyobb alapterületű épület lovak és szarvasmarhák tartására. 2 A néprajzi szakirodalom szintén különválasztva használja ezeket a fogalmakat, ám a szétválasztás alapja más. Egyrészt megfigyelhető a különböző tájegységek elté­rő szóhasználata, ugyanarra az objektumra Erdélyben a pajta, Észak-Magyarországon, az Ipolytól keletre az ól, a Dunántúlon az istálló kifejezést használják. 3 Az istálló és ól szavak regionális tagolódása már a XVI/XVII. századtól mutatja ezt a rendszert. 4 To­vábbi fogalmi átfedést jelent, hogy a pajta szót - főleg a Tárnától nyugatra - csűr ér­telemben is használják, más területeken jelzővel is szerepel a pajta, mint pl. szőlőspaj­ta. 5 A Zselicségben elkülönítik a gabonás- és szénáspajtát, és mert ez utóbbi funkcio­nálisan is kapcsolódik az istállóhoz, azzal egybeépítik. 6 A csűrt a Mátra vidéken neve­zik estállónak is. 7 Fejlett rétgazdálkodó területeken terjedt el a csűristálló vagy istállóscsűr, ami többosztatú és többfunkciójú építmény 8 hasonlóan a zselici szénás­pajta-istálló egybeépítéshez. A csűristálló ismert a Délnyugat-Dunántúl nagyobb felén, így Zalában, Göcsejben, Őrségben valamint Erdély egy részében. 9 Az ól és pajta sza­vak jelentésváltozása jól nyomon követhető egy kalotaszegi példán, ahol a pajta pad­lását ólhéjának mondják (és nem pajtahéjának). Bátky Zsigmond véleménye szerint az állattartó ól kifejezést akkor váltotta fel a pajta szó, amikor a terménytároló helyet már nem pajtának, hanem csűrnek mondták. 10 Paládi Kovács Attila kutatásai szerint a pajta 1560-tól adatolható ól jelentéssel. 11 Érdekes elkülönítési megoldást kínál a nagy-sárréti példa, ahol a feljegyzések szerint az ól az istálló egy részét jelentette. 12 A pajtának lehetett más szerkezetű állattartó hely értelmezése is, ez csendül ki Bél Má­tyás 1730 körüli leírásából: Pajtának nevezett állás. 13 (A továbbiakban a leírása egy­értelműen csak az oszlopokra helyezett tetőből álló védőépítményre vonatkozik.) Szintén néprajzi elkülönítési szempont volt, hogy az ól konkrétan állatfajhoz köthető állattartó építmény, mint például sertésól, lóól, haromól, stb., míg az istálló általánosabb fogalomként csak falazattal és tetővel rendelkező állattartó építményt jelent, megjegyez­ve azonban, hogy istállóban soha nem tartottak kis testű állatokat. 14 Ez kevésbé követke­zetes, mint a tájegységi elkülönítés, hiszen például a korondi hagyományos állattenyész­tés szókincsében is szerepel ajuhistálló kifejezés, 15 és használja ezt a kifejezést több más néprajzkutató is. Ajuhistálló kifejezés távolabbra vezet a tárgyalt témánál, mert gyakran nem hagyományos szerkezetű istállót értenek alatta, hanem hodályt vagy akok. 16 37

Next

/
Thumbnails
Contents