Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)
ARRABONA 2005. 43/1. RECENZIÓK Bilkei Irén - Kapiller Imre - Molnár András: ARMALISOK. NEMESI CÍMERESLEVELEK A ZALA MEGYEI LEVÉLTÁR GYŰJTEMÉNYEIBŐL 1477-1898. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg, 2004. 135 p. 1 A hagyományos „megyehatár"-ban gondolkodók számára joggal vetődik fel a kérdés: vajon mi indokolhatja azt, hogy egy Zala megyei kötet Győr-MosonSopronban részletes ismertetésre kerüljön? Az első, napjaink legdivatosabb válasza a regionális szemlélet fontosságát kell, hogy kiemelje. E vitathatatlan igazság mellett ahogy látni fogjuk - persze közvetlenebb, és súlyosabb szakmai érvek is felmerülnek. Nem szabad feledni: az elmúlt két évtizedben a teljes történeti horizontot érintve alapvetően megújult a hazai új- és kora újkori nemességkutatás. Az 1980as évek derekától - nem előzmény nélkül - két, egymással is összefonódó tendencia észlelhető. Egyrészt megkezdődött az egyes törvényhatóságok (illetve máig is kevésbé érintetten a kistájak) nemesi társadalmának egy adott időszakon belüli (avagy időmetszetbeli) rétegződés- és átrétegződés-vizsgálata, másrészt egyre nagyobb számban jelentek meg azok a társadalomtörténeti indíttatású tanulmányok, feldolgozások, amelyek egy-egy generáció életpálya- és családrekonstrukciós, továbbá bizonyos családok intergenerációs vizsgálatát tűzték ki célul. Fölöttébb üdvözlésre méltó, hogy az 1980-as években megújult nagy múltú történeti segédtudományok (pl. genealógia, heraldika, szfragisztika), és a nemességkutatás fenti társadalomtörténeti tendenciái egyre inkább hatnak egymásra! 2 Vitathatatlan, hogy e folyamatban, különösen a heraldika, genealógia modern művelésében kiemelkedő jelentősége van a történeti segédtudományok 1992-ben (65. évfolyamként) újjáalakult folyóiratának, a Turulnak. 3 A történetkutatás ezen jelenségeivel párhuzamosan, elsősorban az armálisokat, családtörténeteket (leszármazásokat) illetően a társadalom „megismerés utáni igénye" is egyre nagyobb lett. A többszörösen összetett folyamatnak csak egy elemére utalnék itt: egyrészt a féltett családi archívumok rejtekéből korábban ismeretlen armalisok kerültek elő, másrészt a közgyűjteményekben őrzött példányok utáni kutatás is egyre nagyobb mérvűvé vált. Az első esetet, eddig ismeretlen kora újkori eredeti armális felbukkanását, kitűnően illusztrálja az agilis jogállapotú Feyér avagy Milos Miklós vajda és felesége - illetve a velük rokonságban álló Dady család, továbbá Adorjány Mihály - számára, II. Mátyás által 1609-ben adott, Veszprém vármegye 1610. március 15-i, pápai közgyűlésben kihirdetett armálisa, amely közgyűjteménybe került. (Nyulásziné 1997.) A művészi, esztétikai értékeket (is) hordozó armalisok gyakran a családi identitás egy meghatározó dokumentumává, szimbólumává váltak. Napjainkban a címereslevél lehet a családi reprezentáció kiemelt fontosságú tárgya, vagy rendelkezhet a legkonkrétabb tezaurációs funkcióval. A fentiek nyomán bizton állítható: mind a történettudományi kutatási irányvonal, mind a társadalmi igény és érdeklődés indokolja a kutatás tárgyának megfelelően reprezentatív kiállítású, szakmailag helytálló armális kötetek megjelentetését. Ennek lehetünk tanúi a Zala Megyei Levéltár eredeti armális gyűjteményét bemutató, esztétikai, szakmai színvonalát tekintve mintaadó kötet esetében is. A kötetet az intézmény három munkatársa, a kora újkori iratanyag legfőképpen a hiteleshelyek dokumentumainak - gondozója, Bilkei Irén, a tárgy időszak nagy forrásismerettel rendelkező custos-a, a Degré-tanítvány Kapiller 319
