Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Bilkei Irén–Kapiller Imre–Molnár András: Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményeiből 1477–1898 (Dominkovits Péter)

ARRABONA 2005. 43 / 1, RECENZIÓK Imre, és a reformkor kitűnő ismerője, Molnár András állította össze - az intézményt vezető utóbbi főlevéltáros-történész szerkesztésével - a reprodukciók Zóka Gyulát dicsérik. Röviden visszatérek kezdő gondolataimhoz: könyvbemutatóm minden tekintetben speciális lesz, ugyanis nem csak a kötet egészéről szólok, hanem kiemelten említem a Győr, Mosón és Sopron vármegyékre vonatkozó, vagy e törvényhatóságokhoz is kötődő, itt közölt armálisokat, azokhoz olykor kisebb-nagyobb reflexiókat is fűzök. A címereslevelek kutatása, feltárása és publikálása közel száz éve fontos része e térség (Győr, Mosón, Sopron megyék) történetírásának. Szisztematikus historiográfia helyett itt csak illusztratív példákkal élek. A kitűnő bencés-rendi történészlevéltáros, Sörös Pongrác (1873-1919) személy- és családtörténeti feldolgozásai nem csak adatanyaguk miatt megkerülhetetlenek, de vizsgálati szempontjaik révén ma is modell-értékű munkák.

4 Sörös történészi munkásságának szerves részét alkották az olyan kisebb lélegzetű publikációk is, mint pl. a megnemesített jobbágy, kajári Bibi Simon 1522. évi armálisának közzététele (Sörös 1907). Korábban Győr thj. város, majd a forrásközlés idején Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegye főlevéltárosa, Lengyel Alfréd (1908-1993), 1943 során több részletben a két egykori törvényhatósági levéltár eredeti armálisait publikálta (Hernádi 2000. 27.). Az említett levéltárosok gondos, és máig is fontos publikációi mellett külön ki kell emelni a soproni építész, heraldikus Tompos Ernő (1907-1989) hazai és nemzetközi heraldikát gazdagító kiemelkedő munkásságát, amelyet 1981-ben a Nemzetközi Heraldikai Akadémia az Arvid Berghman-díjjal tüntetett ki. Ő a heraldika, szfragisztika számos területén maradandót alkotott; nem csak publikálta a Soproni Levéltárban őrzött címeresleveleket (Tompos 1972), kutatta a város címeres emlékeit (Tompos 1976), de a közép- és kora újkori polgári heraldika - és szfragisztika - hazai alapvetését dolgozta ki. (Tompos 1942., Tompos 1973.) E tradíciók után nem csodálható a Zala Megyei Levéltár (=ZML) kiadványa iránti figyelem, miként ezt csak felerősítheti az a tény, hogy a Soproni Levéltár az elmúlt évben a kutatás számára CD-ROM-on is hozzáférhetővé tette az intézményben őrzött, jelenleg ismert, különböző provenienciájú armálisokat.

5 A kötet törzsanyagát a Zala Megyei Levéltár armális gyűjteményének eredeti sorozata adja. Ez a gyűjtemény létrejöttét Mária Terézia egy 1765. május 30-i rendeletének köszönheti, amelyben a királynő a férfiágon kihalt nemesi családok címeresleveleinek lefoglalását, levéltárba adását rendelte el. A nemesi címereslevelek adományozásáról, annak zalai eseteiről, az armális gyűjtemény létrejöttéről szóló bevezető tanulmányt követően, a közzéadók a címerkérő folyamodvány mint forrástípus ismertetésénél 9 db címertervet is publikálnak. Ezt követően időrendben 46 db, restaurált, eredeti és 3 hamisított armális mutatnak be, egységes szerkezetben. (A címert kiadó uralkodó és a címernyerő neve, a kiadás helye és időpontja, a címer heraldikai leírása, a hitelesítő kancellárok, kancelláriai titkárok személye, a pecsételés módja, a királyi könyvekben történő regisztráció kérdése, a vármegyei kihirdetés idejének, helyének a feltüntetése, az armális fizikai sajátosságai, a család története, a levéltárba kerülés módja és ideje, levéltári források, további irodalom, stb.) A 46 eredeti armális közül 1 db Mohács előtti, 5 db XVI. századi, 27 db (59 % !) XVII. századi, 12 db XVIII. századi és egy XIX. század végi. Már a források időbeli megoszlása is jelzi: a ZML gyűjteménye önmagában is híven tükrözi vissza a szakirodalomban elhíresült úgynevezett nemesi infláció problémáját! 320