Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Tóth Henriett: Salvius Aebutius sírkövének újabb értelmezése
T ÓTH HENRIETT SALVIUS AEB UTIUS SÍRKÖVÉNEK UJAB B ÉRTELMEZÉSE jelenti, hogy »a kikerülhetetlen«, jóstehetségű ősbanya. Együtt a már ismert Hold-háromságot alkotják." 11 Amaltheiát megjelenítették szuka alakjában is, vagyis a kőemlék értelmezői közül azok sem tévednek, akik a fa ágait eszegető állatot nem kecskeként, hanem kutyaként azonosítják! A mítosz továbbiakban beszámol arról, hogy Kronosz rájött a csalásra, üldözőbe vette Zeuszt, mire az kígyóvá változott-Zeusz Ktészioszt 12 (azaz a kígyó Zeuszt) a raktárak védelmezőjeként tisztelték a görögök, hisz az egereket elpusztítják a kígyók. Az isten férfiként bosszút állt apján, Kronoszon, megfosztva nemzőképességétől, ami egyben az aranykor végét jelentette. (Hisz Kronosz épp a kifogyhatatlannak tűnő termékenységet biztosító képességét veszítette el!) Úgy véljük, Savius Aebutius síremlékének első pillantásra meghökkentő kompozíciója tudatos aranykor-ábrázolás. Nem feltétlenül a múlandósággal, élet-halál körforgásával, a halál utáni boldogabb élettel kapcsolatos Aranykor, inkább talán aktualitást nyerve az augustusi aranykor ábrázolása. Az egész jelenet - a kivitelezés színvonalát most hagyjuk figyelmen kívül számunkra nagyon nyugalmasnak tűnik, nélkülöz minden feszültséget. A középen álló tölgy öregnek, méltóságteljesnek látszik, az ágain ülő madarak mozdulatlanok, már-már sematikusak. A fa törzsén tekergő megtermett kígyó szerintünk most pozitív jelentést képvisel, az Alvilágot, a halott ősök áldását, az élet körforgását szimbolizálja. (Ennek ellentmondhat kissé, hogy egyes vélemények szerint a kígyó épp a madárfészek kirablására törekszik.) A tölgyfa alatt egymással szembenéző madár és kígyó megítélése már nehezebb, itt már a kígyó negatív vonásai tűnnek erősebbnek, ám az ábrázoláson szerepel még olyan állat, amelyet a mérges kígyó ellenségének tartottak: a szarvas, mely a fa másik oldalán, nagyon békésen legelészik, s maguk a kócsagként meghatározott madarak is a elpusztítják a kígyókat. Emellett a képmező jobboldalán a tölgyfa - a gondtalan bőség - leveleit tépdesi egy kecske, a termékenység maga. Magától adódik azonban a kérdés: Honnan kerülhetett ez a jelenet egy pannóniai sírkőre? Közismert az, hogy a Kr. u. I. században számos irodalmi és képzőművészeti alkotás dicsőítette Augustus rendszerét. Vajon a kőfaragó/műhely rendelkezett-e olyan ismeretekkel, háttérrel (mintakönyv), amelyek alapján összeállította ezt a kompozíciót? Vagy a megrendelő kívánságára készült-e így, aki a provinciában állomásozó XV. Apollinaris legio egy veterán katonájának állított emléket? Vajon feltételezhető-e az irodalmi háttér ismerete? Mindezen kérdések még válaszra várnak, ám ismert tény, hogy a római légiók tagja csak római polgárjoggal rendelkező személy lehetett, ez pedig alapvetően megkövetelte az írásolvasás ismeretét. A felirat adataiból kiindulva feltételezhetjük azt, hogy Salvius Aebutius gyermekként, iskolai tanulmányai során megismerte a kor „hivatalos" költőjének tekintett Vergilius műveit, aki Augustus rendszerét az új aranykor megvalósulásaként aposztrofálja. Hahn István megfogalmazásával élve, időszámításunk előtt néhány évtizeddel „Vergilius csodás költői látomásban hirdette meg egy istengyermek születését - és vele új aranykor beköszöntét. (...) A császárság és vele a „római béke" megteremtése egy történelmi pillanatra úgy láttatta: ez az aranykor Augustus alatt bekövetkezett. Vergilius Aeneisében a fiatalkori ekloga 31
