Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth Henriett: Salvius Aebutius sírkövének újabb értelmezése

ARRABONA 2005. 43 / 1. __ _ _ TANULMÁNYOK Ember nem kötelezte, kapák s eke föl se sebezte, és mégis megadott a mező mindent maga önként, mind megelégedvén a magától-lett eledellel, vackort gyűjtöttek, hegyi epret szedtek az erdőn, és somot és szedret, mely tüskés cserje között csüng, s mit hullat Jupiter terebélyes tölgye, a makkot." (101-106) (Ovidius Metamorphoses Fordította: Devecseri Gábor) íme, a költő egyértelmű párhuzamot von a tölgy, s az aranykor gondtalan korszaka között. A makk mint motívum további gondolatokat vet fel. Először is Pliniusnál olvasható a Pannónia glandifera azaz makknevelő Pannónia kifejezés. (Plinius Nat. Hist. III. 147: innen következik a makktermelő Pannónia földje, amerre az Alpok szelídívű láncai... Illyricum közepén keresztül ereszkednek le...) Vagyis épp e korban, éppen a rómaiak hívják így Pannónia tölgyeit, márpedig legdélebbre Dódonában találunk tölgyet, azaz a rómaiak nem is láthattak ilyen fákat! Másodsorban Ovidius fent idézett művében arra utal, hogy az emberek makkon éltek, mielőtt megismerkedtek volna a földműveléssel. A makk tehát egy olyan korszakot jelképez, mely még gondtalan, s ellentétben a későbbiekkel, nem kényszeríti az embert fáradságos munkára. Vizsgáljuk meg hát, milyen kapcsolatokat fedezhetünk fel a sírkövön megjelenített motívumok között! Kerényi Károly Görög mitológia című, alapvető munkájában utal arra, hogy az emberiség gondolatvilágában „Kronoshoz fűződik az Aranykor emléke."

9 Az ő királysága egybeesik a világ boldog korszakával, és bukásakor az aranykor vele együtt került a Boldogok Szigeteire, azaz a föld legszélső peremére. Az aranykor nemzedékének viszonyait az idézett költőkhöz hasonlóan mutatja be Robert Graves,

10 rámutatva arra, hogy eme békés-boldog kor emberei szellemükben tovább éltek a későbbi időkben is, mint a falusi tanyák védnökei, az igazság oltalmazói. Az első nemzedék tagjai csak makkot, vadon élő gyümölcsöket ettek, fáról csöpögő mézet, juh- és kecsketejet ittak. Az aranykor mítosza meglátása szerint a matriarchális társadalom állapotát tükrözi, a Méh-istennőnek való törzsi alávetettséget ábrázolja, amikor - még a földművelés megjelenése előtt - a hagyomány szerint az emberek a méhekhez hasonló harmóniában éltek együtt. A görögök főistenének, Zeusznak a mítoszában ugyancsak számos egybeesést fedezhetünk fel. Ismert történet, hogy anyja, Rheia istennő bepólyált követ adott át apjának, Kronosznak, a gyermek Zeuszt pedig a Kréta szigetén található Dikté-barlangban rejtették el, ahol Adraszteia és ló kőrisnimfák valamint Amaltheia kecskenimfa nevelték fel a kis kecske-Pánnal együtt, aki ily módon a tejtestvére lett. A kis Zeusz mézzel és tejjel táplálkozott, s felnőve Amaltheia képmását, azaz a Bakot a csillagképek közé emelte, míg egyik szarvából létrehozta a mindig étellel-itallal teli Bőségszarut - mintegy az örök termékenység jelképét. Más elképzelések szerint Zeuszt méhek táplálták. Amaltheia „neve - zsenge - arra utal, hogy az istennő szűz volt, ló orgiasztikus nimfa-istennő, Adraszteia azt 30