Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Enzsöl Imre: A Moson megyei Múzeum építéstörténete

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK (Belügyminisztériumi irat 78127. II-b. 1904. TDL 2004.9.2.) Ezen felbuzdulva az egylet vezetői Magyaróvár városától építési célra azonnal területet is kértek. (Városi iratok 1041./1904.) A város először 1 koronás négyzetméterenkénti áron akart telket adni, ami akkor egy szokásos alapösszeg volt. Ezt a közgyűlés is fenntartotta azzal, hogy nem jelentek meg elegen a 1904. november 23-i szavazáson, így a döntést a következő évre napolták el. (Pedig egyébként munkásházaknak, ipari üzemeknek, egyéb közhasznú építőknek ingyen szoktak telket adni, de úgy tűnik erre a célra külön rábeszélés kellett.) A Galgenspitz nevű helyen ajánlottak fel egy hegyesszögben végződő, 600 négyszögöles telket, a Mosonba ill. a vasútra vezető utak elágazásánál. Ezt akkor Újtelepnek hívták, gyorsan fejlődő városrész volt a belvárostól délkeletre. Városképileg is jónak tűnt a helyválasztás. A helyen feltöltési munkákat kellett végezni, ami a pince megépítésére adott azután könnyű lehetőséget. A múzeumot a telek szélesebb részében, az útelágazás felé nézve volt célszerű elhelyezni, a mögötte álló Hegyi-féle háztól az előírt 10 méter távolságot megtartva. Hajdan ez volt a várostól keletre elhelyezkedő óriási agyagbánya széle, amit ekkor a Manninger-féle gőztéglagyár hasznosított, a múzeumnak is kedvezményesen szállítva később a téglát. Az egyesület szolgalmazták a város és más szervezetek és személyek belépését a múzeumegyletbe, hogy bázisukat kiszélesítsék. (Városi iratok 2359./1904.) Ugyanis a millenniumkor még 7 tiszteletbeli, 7 örökös alapító, 7 alapító és 179 rendes tagjuk volt (Sőtér 1898. 15-22.), ami 1904-re lecsökkent. A múzeumépítés jó alkalom volt a tagtoborzásra is. A kvalifikált, vagy megyei és városi, községi testületekben mértékadó személyek megnyerése volt a cél. A megye a döntésbe nem csak az elhelyezés szűkössége miatt ment bele. Szerettek volna megfelelni a magukról kialakított és ápolt képnek, hogy Mosón az ország legkultúráltabb megyéi közé tartozik. (Itt volt a legmagasabb az írni-olvasni tudók aránya, országos összehasonlításban jólét volt, Magyaróváron működött hazánk egyetlen Gazdasági Akadémiája stb.) Ebben benne volt az önállóság fokozott hangsúlyozása is, amit az 1891-92-es megyeházépítés is kifejezett. Igyekeztek lépést tartani különféle területeken, így a kulturális területen is a korral és pl. a szomszédos Sopron megyével: a Magyaróvári Széchenyi Kör alapítása (1881), s maga a múzeumegylet, majd az építendő megyei múzeum létrejötte is az ottani mozgásokkal állítható közelebbi párhuzamba. A többi szomszéddal - Rómer Flóris Pozsonyával és Győrével - nehéz lett volna konkurálni, bár a győri bencés gyűjteményhez hasonlóan a magyaróvári piaristák is gyűjtöttek a XIX. század második felétől. Ám ott volt Pannonhalma, ott volt pl. Ebenhöch kanonok, aki a Nemzeti Múzeumnak gyűjtött, mint nagy magángyűjtő, tehát más volt a struktúra és a nagyság. Az agilis Sőtér 1905-ben meghalt és az új vezetőségnek kellett megbirkóznia a nagy feladattal. II. Az új vezetőség tevékenysége az építésért Az említett eltávozott nagyok helyére másik vezető garnitúra került, így Sőtér helyére az elnöki székben Rappensberger Vilmos piarista gimnáziumi igazgatóval. Az alelnöki teendőket dr. Cselley Kálmán közjegyző látta el. Benóczy Béla vármegyei főjegyző mint főtitkár, Mild Gyula vármegyei irodaigazgató mint titkár és Modrovich Gábor festőművész pénztárosként került a tisztikarba 1905-ben. (Pusztai 1982. 23.) Mivel tudni lehetett, hogy a megszavazott pénz kevés, és az építési költség 32000 korona lesz a felterjesztendő tervek szerint, az egylet a vallás- és közoktatási miniszterhez fordult 306