Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Gróf Viczay Hédervári Héder portréja a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 2005, 43 / 1, TANULMÁNYOK (Néma 1995. 79.), hédervári uradalmát az akkor legkorszerűbb Vidáts, Rock, és Stádel gépekkel szerelte fel. A tagosításokat az elsők között végezte el és békés szándékairól tanúbizonyságot tett akkor, amikor 1861-ben községeinek a felénél „barátságos kiegyezés útján" egyezett meg volt jobbágyaival. 1863-ban 20 éves vitát zárt le azzal, hogy öttevényi birtokából a faluhoz közel eső 1000 hold szántót és 16 hold legelőt átadott a falu lakosságának, sőt 10 hold távoli jobbágytelket elcserélt közelebbiekre (Borovszky 1910. 402., Néma 1995. 71., 79., 81., Tóth 1974. 90, 91, 92, 273.) Még mintakertet (faiskolát) is létrehoztak, az ehhez szükséges két hold földterületet zámolyi birtokából Viczay Héder ajánlotta fel. A regionális jellegű egylet fő érdeme, hogy egy egész országrész nemességét kimozdította a passzivitásból, aktivitásra és vállalkozásra buzdított, és olyan beruházásokat kezdeményezett, melyekben felismerhető volt az érdekekre építő „megyék fölötti" jelleg, a vármegyéket „összekapcsoló" beruházásokra buzdított és a több megye településeinek hasznos együttműködését szorgalmazta: vasút- és közút építkezések, közös gabonaszállítások és állatvásárok, új mezőgazdasági és kertészeti technológiák átadása, ismeretterjesztő előadások szervezése. Közben az 186l-es alkotmányos esztendőben Sopron vármegyei közgyűlés tagjaként a Deák-féle felirattal azonosult és tevékeny szerepet vállalt megyéjében a „mozgásba jött alkotmányos szerkezetek" kifejlesztése ügyében. 1861. január 7 és szeptember 15. között megtaláljuk nevét Sopron vármegye törvényszéki bíráinak sorában is (GYÉL 1999. 392.). A provizórium idején (1863 őszén) Győr vármegyében élére állt az elemi csapások (aszály, árvíz) által okozott károk enyhítésére létrejött bizottságnak és „hathatósan támogatta a szűkölködőket" a „felsegélyezésben", amiben a teljes vármegyei vezetés és Simor János megyéspüspök támogatták. Szociális érzéke és főként ilyen irányú cselekedetei miatt a megyei vagyonos rétegek előtt tekintélyes, s a szegény lakosság körében pedig népszerű személyiség lett. S ekkor, 1865-ben érte a legnagyobb családi trauma: gondosan nevelt serdülő fia betegség következtében „testvéreihez sírba szállt". Mélységes szomorúság öntötte el lelkét, rádöbbent arra, hogy nincs a családjában utódja, aki megörökölhetné a Hédervári vagyont. Izolálta magát minden külső hatástól, elgondolkodott élete további menetén, és szigorú elhatározást tett: élete értelmét és mindennapjait a szorgos munka fogja jelenteni. Nem sokáig tudott visszavonultan élni. Batthyány Géza 1867-ben lemondott az elnöki posztról, s nem volt kétséges az utódjának személye: nagy többséggel gr. Viczay Hédert választották meg a Győrvidéki Gazdasági Egylet elnökének. (Néma 1995. 81.) Egy év múlva, 1868-ban ő lett a Magyar Földhitelintézet Győr megyei elnöke is. (GYÉL 1999. 392.) Az 1867-es kiegyezés után az Andrásy-kormány első lépései közé tartozott a vármegyék reformja; érvényesíteni kellett modern polgári parlamentarizmus posztulátumait: erősíteni kellett a centralizált hatalmat az országgyűlés és a kormány köré. Ez azzal járt, hogy a vármegyék évszázados rendi jogait fel kellett számolni. A megyék többsége ellenállt, többek között Győr vármegye is. A konzervatív gr. Zichy Ferraris Bódog Győr megyei főispán mindössze 11 hónapig bírta a kormány és a megye közötti „szuprémus moderátor" szerepkört és nyugalmat kívánva visszavonult oroszvári birtokára. (Tóth 1974. 123.) A megyei közgyűlés pedig heves viták közepette feloszlott. Az „interregnum" idején Sziklosi Szabó Kálmán alispán bizottságot kívánt kiküldeni a főispán személyének a kiválasztására. Az alispán demokratikus színezetű közjogi megoldása lassúnak bizonyult. Felgyorsultak az események és a kormány meglehetős sürgősséggel gr. Viczay Hédervári Hédert javasolta Győr vármegye főispánjának 266