Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Gróf Viczay Hédervári Héder portréja a Xántus János Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 2005. 43 / 1. TANULMÁNYOK nem vett részt, mindketten Pozsonyban az országgyűlés körül szorgoskodtak. Egyébiránt Széchenyi Naplójában is érződik ez a hűvös viszonykettőjük között (ld. Napló 1842. december 23.-i bejegyzés, 903. o.). Ekkor mutatkoztak először a betegség egyes tünetei Széchenyi magatartásában: egyre nehezebben tudta elfogadni (feldolgozni) mások reformelképzeléseit. A korabeli sajtó szerint az utazásra mégis csak sor került. Viczay Héder 1845-ben több hónapos utazáson vett részt gróf Erdődy Sándor vépi birtokos (utóbb akadémikus és Vas vármegye örökös főispánja) társaságában. Köztük már korábban baráti kapcsolat alakult ki (együtt vettek részt a főrendi házi ellenzék 1839. november 18-i alakuló ülésén és a mágnás kaszinó rendezvényein; Cenken a névnapi ünnepségen is egy szobában helyezték el őket a direktor házában a két Batthyányval (Lajos és Kazimir) együtt (Környei 1995. 59.). „Útjukat a művészet Mekkája, Olaszország felé vették; innen Görögországba, az ókori kultúra klasszikus földjére, majd a piramisok hazájába, Egyiptomba mentek és Konstantinápoly érintésével tértek vissza." (GYK 1874. január 22.)

24 A keleti utazás „erősen kifejlesztette benne a régészet iránti hajlamát" (PNL 16. 836.). Másfelől a keleti utazást „lelkiismeretesen használta föl művészeti és ethnográfiai tanulmányaira, nem különben kedvencz műtárgyai gyűjtögetésére" - írta az említett győri tudósítás. 1846-ban, 39 éves korában megnősült, felesége Zichy Alexandra grófnő. Úgy tűnik, hogy Héder gróf „ajándékul" kapta a Viczay ágról örökölt lózsi családi birtokot, ahol az ifjú pár éveket töltött. A gazdálkodás kötötte le a gróf idejét, mint Sopron vármegyei főrend és a közjogi ellenzék tagja, egyik „gyúpontja" volt a megyei reformmozgalomnak. Később többször is határozottan állást foglalt Pozsonyban a főrendi táblán Széchenyi reform programja mellett. 1848-ban tevékenyen részt vett a Sopron megyei nemzetőrség szervezésében, melynek ő lett a parancsnoka. A megyegyűléseken újólag kiállt Széchenyi reformkövetelései mellett. Szeptemberben - látva a Kossuth-féle radikalizálódást, a fegyveres ellenállásra való mozgósítást, felhagyott a politizálással és önkéntes „emigrációba vonult".

25 Elhagyta az országot. Beutazta Németországot, Spanyolországot és Itáliát, tanulmányozta a németalföldi festészetet, a spanyol piktúrát, megtekintett több értékes könyvtárat, odafigyelt a különös építészeti alkotásokra, melyekről dokumentum értékű rajzokat készített.

26 Az utazás során leginkább a római antikvitás régészeti emlékei és a reneszánsz festészet hatott rá nagy relevációval. A hat évi külföldi tartózkodás során szellemiekben gazdagodott és erkölcsileg erősödött. „Elég alkalma volt kiváló szenvedélyének, a festészetnek és a régészetnek élni. Szép rajzokban örökítette meg értékes könyvtára és gyűjteménye számára útjának egyes pontjait" (GYK 1874. január 22.). Amikor 1854-ben hazatért meglepődött az itthon tapasztaltakon. Azzal ugyanis, hogy emigrációja idején viszonylagosan nyugodt élete volt, közvetlenül nem tapasztalta a szabadságharc leverésének traumáját, a szörnyű megtorlást és barátai elvesztését (Batthyány Lajos mártíromsága és Széchenyi István tragédiája). Személyes érzéseit így közvetítette a győri sajtó: „Alig ismert hazájára, a vérmes remények mámorában, a lelkesedés magasan lobogó lángjai között hagyta el szülőföldjét - és a keserű csalódás kínjait, az elhamvadt nemzeti érzés szerteszórt fészkeit látta ismét viszont. Lelke, közös gyászba borult és visszavonult a Loósi magányba." (GYK1874. január 22.) Hosszú távolléte után rendezte birtokügyeit, alkalmazta Zmeskál József ügyvédet (volt 48-as honvédszázadost) uradalmi jogtanácsosnak (GYEL 1999. 416.). 264