Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Károly főherceg castrum dolorisa a győri székesegyházban 1761

ARRABONA 2005. 43/1. TANULMÁNYOK Győr városa állotta. Alkalmasint ez utóbbi okán mindkét kiadványt teljes egészében bemásolták a városi protokollumba: jelenleg ez az egyetlen rendelkezésünkre álló szöveg. A magyar változatból nem ismerünk példányt, a Petrik által jegyzékbe vett Nemzeti Múzeumbeli darab ma már nem található meg az Országos Széchenyi Könyvtárban (Petrik 2001.). A német változatot a könyvészeti szakirodalom ezideig nem ismerte: bár nyomtatott példány ebből sem maradt fenn, egykori megjelenését biztosra vehetjük. A „Magyarázattya/Erklarung" egy, a XVII-XVIII. században közkedvelt, temetések alkalmával kiadott, az elhunytat dicsőítő nyomtatványtípusba tartozik. Ennek számos, gazdagabb vagy redukáltabb változata létezett, amelyek tartalmazhattak a megboldogultra emlékező halotti prédikációt, személyét, erényeit, tetteit és családját magasztaló verseket, illetve részben vagy egészben bemutathatták és értelmezhették a halott tiszteletére állított castrum dolorist valamint annak képprogramját (Knapp 2003,111). A Streibig-kiadványok e típuson belül a redukált változatot képviselik, hisz csupán a „gyászos oszlop" leírását tartalmazzák és a műhöz nem kapcsolódik illusztráció sem. Szerzője ismeretlen, de talán nem tévedünk túl nagyot, ha feltételezzük, hogy személye azonos a castrum doloris programalkotójával. A „szomorú és gyászos oszlop" a gyermekként elhunyt Károly főhercegnek állított emléket. A Károly József Emmanuel Nepomuk János Antal Prokop névre keresztelt főherceg 1745. február elsején jött a világra Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc István második fiaként. A kortárs tudósítások szerint szülei legkedvesebb gyermeke volt. Az ifjú főherceg 1751-ben részt vett édesanyja mellett a pozsonyi országgyűlésen, ahol a rendek üdvözlő beszédére magyarul válaszolt, míg Mária Terézia királynő és a trónörökös József főherceg latinul mondott köszönetet. Ez volt az első alkalom, hogy a Habsburg-ház egy tagja a nyilvánosság előtt magyarul szólt (Pangels 1980. 274.). A kis főherceg 1758-tól Izdenczy János felügyelete mellett rendszeres magyar nyelvi tanulmányokat folytatott (Pangels 1980. 278.). Károly azonban nem érte meg a felnőttkort: alig két héttel 16. születésnapja előtt, 1761. január 15-én váratlanul, rövid betegeskedés után elhunyt. Halála az egész udvart megrázta. A főherceg halálhíre már másnap, január 17-én eljutott Győrbe.

2 A Helytartótanács hivatalos értesítése azonban csak később érkezett meg a városhoz, amelyet február 6-án tárgyalt a tanács.

3 A gyászünnepségeket a város és a püspök, gróf Zichy Ferenc közösen rendezte: őexcellenciája állta a halotti pompa (Amebríá) költségeit, míg a város a királyi herceghez méltó castrum doloris mielőbbi felállításáról gondoskodott.

4 Az ünnepségre március 6-án került sor a székesegyházban: a „gyászos öreg misét" Zichy püspök, míg a „hála adó öreg misét" báró Friderik Josef Psütschner püspök celebrálta „számosabb népnek gyülekezeténél". A szertartás egy része, alkalmasint a requiem zenés lehetett: a város 20 forintot adott a muzsikusoknak, míg 8 forint 15 krajcárt a papnövendékeknek (alumnos), akik bizonyára az énekkart alkották. Az istentisztelet alatt a város harangjai folyamatosan zúgtak:

5 a harangozónak 12, míg segédeinek 6, összesen tehát 18 forintot fizettek ki. A város misefelajánlást is tett: az ötven miséből tizenkettőt a karmeliták szolgáltattak 7 forint ellenében, huszonnégyet pedig a ferencesek 13 forintért. A 396 forint és 42 krajcár összkiadásból a legnagyobb tételt a castrum doloris költségei tették ki. Az asztalosnak, aki a fából ácsolt építményt elkészítette, 145 forintot fizettek ki: ebben nyilván benne foglaltatott az anyagköltség is. Segédeinek 7 forint 33 krajcár volt a bére. A dekorációt készítő festőnek 71 forint 30 krajcárt, míg a szobrásznak csupán 7 forint 7 krajcárt utaltak ki. A kiadásokról készített Specification sajnos egyikük nevét sem örökítette meg. 204