Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Károly főherceg castrum dolorisa a győri székesegyházban 1761

SZÉKELY ZOLTÁN KÁROLY FŐHERCEG CASTRUM DOLORIS A ... Mivel „az űdőnek rövidsége érdemesb oszlopot állíttani nem engedett", ezért a castrum doloris tervezői-programadói lemondtak eredeti szándékukról „Flamme-Saul nach Aegyptische arth"

7 - és beérték egy szerényebb „szomorú és gyászos oszlop"-pal. Ám ez sem nevezhető kisszerű alkotásnak: az oszlopokkal és obeliszkekkel tagolt építményt szobrok, faragott vázák és festett emblémák gazdagították. A székesegyházon belüli elhelyezkedéséről nem szólnak egyértelműen forrásaink, de méretei alapján bizonyára a főhajóban, a kórus előtt állították fel. így minden oldalról megközelíthető volt, bár a fő nézetét adó homlokzatával a főhajó padsorai felé fordult. A sírépítmény képének pontos rekonstruálását nagyban megnehezíti, hogy a Streibig-féle leírás helyenként igencsak zavaros és fogalomhasználatában is következetlen. A szövegek alapján kibontakozó kép szerint a castrum doloris egy nagyméretű háromszintes építmény volt, amelyet nyolc, gyertyákkal megrakott tám gyámolított oldalról. Az alsó, lábazati szint homlokoldalára került tábla „egy márványbul ki faragott piros követ képez", amelyen Károly főherceg latin nyelvű titulatúrája volt olvasható. Alsó szélére az Ausztriai Ház - alkalmasint faragott géniuszát ültették, aki a Habsburgok címerét tartotta kezében. A felirat fölé festett embléma került, amely a Napot megállító Józsuét ábrázolta Staret in occasu Sol, si quis Josue nostro / Coelum aut Astra Deus Subderet Imperio felirattal. A középső, második szintet „metélt", azaz kannelurázott korinthoszi oszlopok tagolták: a négy oszlop azonos számú falmezőt fogott közre. A homlokoldalra szobrok kerültek: két angyal „őszve töredezett szárnyokkal, a'kik kezekkel a' Koporsót támasztyák". Az oldalsó mezőkbe egy-egy embléma került, míg a szentély felöli rész üresen maradt. A baloldali emblémán egy lépcsős talapzatra állított szarkofág volt látható, melyhez egy ifjú lép, aki tekintetét és kezeit a jobb sarokban felkelő Nap felé emeli, míg a bal sarokból a kaszás Halál bukkan elő. A lemma szövege: Príma succidis in Herba. A jobb oldalon elhelyezett embléma előbbi párdarabjához hasonló kompozíciójú, ám a Nap fényét felhők takarják, az égen átsuhanó Halál kezéből pedig kiesik a kasza. A lemma: Tua Mors Victoria nulla est. A szegletekbe, az oszlopok lábazatai mellé állítottak egy-egy „Romai hóltt temetés Hamu fazékot, melly egy Kigyoval és egy holtt fejjel kőrnyül vétetik". A legfelső szintet egy alacsony és keskeny emelvény alkotta, amelyre fekete bársonnyal letakart jelképes koporsót fektettek. Az elhunyt méltóságára a párnára helyezett főhercegi kalap és az azt körülölelő aranygyapjas rend utalt. Az emelvény homlokoldalára a Halál géniuszának festett képe került, aki egyik kezében fájdalmas könnyeitől áztatott kendőt, míg másik kezével - a kihunyt életre utalva - lefordított fáklyát tartott. A koporsó felett két embléma és egy szoborcsoport kapott helyet. Az első embléma napórát ábrázolt, amelynek árnyéka 12 órára mutatott, így jelezve a főherceg halálának pillanatát. Felirata: Nisi est, haec occidet umbra. A második embléma központi motívuma egy kőszarkofág, melynek tetejét egy római urna zárta le, jobbra földgömb, balra pedig egy hattyú, és „némely szomorúságot jelentő képek" égő szövétnekkel. Felirata: Tam magnae spes tantilla condunturin Urna. A koporsó felett embermagasságban Szaturnusz alakja lebegett, aki baljában az elhunyt főherceg képmását tartotta, amelyet jobbjával az örökkévalóság csillagokból font koszorújával ékesített. Az egész alkotmány felett lezárásként egy hatalmas gyertyatartó csillár függött, amelyet felirat értelmezett: Regnum, non vitám mutavit. 205