Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Bíró Szilvia: Különleges síregyüttes a győri Vagongyár területéről
ARRABONA 2005. 43/1. TANULMÁNYOK a mécseseket a máglyára helyezték volna, mivel elsődleges funkciójuk, hogy a halottnak a túlvilágon világítsanak. Esetleg a temetési szertartás valamely részeként éghettek meg, vagy amikor a máglyáról áthozott faszéndarabos, hamvakkal teli rétegre kerültek. Mivel ugyanannak a mécsesnek különböző darabjai egymástól távolabb kerültek, illetve a mécsesek is össze-vissza hevertek a sírgödörben, valószínű, hogy ezeket beledobták a sírba (2. tábla). A kiégetett sírgödörbe való szórthamvas temetkezés megegyezik a XIX. sz-ban itt megfigyelt rítussal, illetve a leírások alapján úgy tűnik, hogy Arrabona többi korarómai temetőjében is inkább a hasonló sírok domináltak (Biró 1961; Szőnyi 1973; Szőnyi 1976, 5-6.). A sír kereszt alakja azonban már teljesen egyedülálló. Valószínű, hogy formája valamilyen módon összefügg azzal, hogy az E-D irányban alatta egy korábbi római árok húzódott, azonban erre a kérdésre egyelőre nem találtunk megnyugtató magyarázatot. Felmerül a lehetőség, hogy az objektum különlegességei miatt (kereszt alakja és a 15 mécses miatt) esetleg nem is egy sírt takar, hanem valamilyen más, temetőben található objektumot. Ennek azonban ellentmond az, hogy temetőben található többi sír oldalfala ugyanígy kitapasztott és kiégetett volt, benne a hamvakkal teli réteg jellege is megegyezik a többivel. A sírba a 15 mécses mellé egy kisebb tálkát és egy hasas korsót helyeztek. Típusa mindkettőnek általános, a császárkor első két évszázadában gyakori sírmellékletek, feltehetőleg a temetési szertartás során jutottak szerephez. A tálka deformált, rajta másodlagos égésnyomok. Formája emlékeztet a kisebb votív bronzszobrok előrenyújtott kezében tartott áldozótálkára. Sírmellékletként általában nagyobb, vörösre égetett tányérok kerülnek; ez a darab a szertartás után kerülhetett a halotti máglyára, onnan pedig a sírba. A korsó inkább a sírgödör mellett végzett rítus (italáldozat) részét képezte. A következőkben a 15 mécsest vizsgálnám meg: formájukból, ábrázolásukból esetleg milyen következtetéseket lehet levonni. Mindegyik mécses esetében külön öntötték ki az alját és külön a felsőrészét, majd a két fél darabot összedolgozták. Tizenöt mécsesünk közül három térdrehulló gladiátort ábrázol. Egyikük (4. tábla 3.) fényes bevonata és nagyon jó kidolgozása alapján talán import vagy inkább eredeti öntőforma alapján helyben készített lehet, a másik két darab kevésbé éles vonalai, de nagyon hasonló kidolgozása inkább már helyi másolatra enged következtetni, bár eredetileg fényes bevonata szintén kiváló minőségű lehetett. A gladiátoros ábrázolás több győri darabról ismert - egyik egy gyermeksírból került elő a Homokgödri temetőből (Szőnyi 1976, 23 = Iványi 1935, no. 134.). Megjegyezném, hogy viszonylag gyakran ábrázolt jelenetről van szó. Balra úszó delfint ábrázol két másik mécsesünk (5. tábla 7-8.), amelyek a hasonló ábrázolás ellenére szintén nem egy öntőformából, de az aljukon található két körös jelzésből feltehetőleg egy műhelyben készültek. Delfines mécsest is több darabot ismerünk Győrből. Teljesen hasonló mécses található a Szépművészeti Múzeum anyagában a Lázár-gyűjteményből (Szentléleky 1969, no. 79), itt még a mécses alján is ugyanaz a jelzés található 5 . A Lázár-gyűjtemény Ság-hegy környéki leletekből állt, így valószínűleg ez a darab is ugyanabból a provincia északnyugati részére lokalizálható műhelyből került ki. Jobbra futó agarat ábrázolnak egyik mécsesünkön (4. tábla 6.), amely ábrázolás azért érdekes, mert ezt a kutyatípust általában egy nyúlra támadva ábrázolják, a kutya egyedül eddig csak egy poetovioi darabon 12
