Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Bíró Szilvia: Különleges síregyüttes a győri Vagongyár területéről
BÍRÓ SZILVIA KÜLÖNLEGES SÍREGYÜTTES A GYŐ RI VAGONGYÁR TERÜLE TÉRŐL bukkant fel (Istenic 2000, 473. sír, Pl. 98/4) - importként feltüntetve. Két mécsesen találkozunk tölgyággal, az egyiken (5. tábla 9.) két keresztbetett tölgyág között egy makk látható, a másik mécses discusa csak töredékes, így nem állapítható meg biztonsággal, hogy csak egy tölgyágat vagy az előbbihez hasonló bonyolultabb kompozíciót ábrázoltak rajta (5. tábla 10.). Az ábrázolás párhuzamai a Borostyánkőúthoz vezetnek bennünket, Scarbantiában, Savariában (Mócsy 1954, 36,4) és Poetovioban (Istenic 2000, 313. sír, Pl. 63/5) találunk tölgyágas mécsest, illetve Sarmizegetusában a markomann háborúig keltezett rétegben (Alicu - Nemes, 1977, Fig. 1, No. 1.). Utóbbiakat a publikáló dél-pannoniai műhely termékeként határozza meg. A két égő fáklya közötti oltárt ábrázoló mécses párját a győri Nádorvárosi temetőben találjuk egy aquileiai borostyántégely társaságában (Bíró 1961, 240.). Több hasonló darab található a soproni Deák téri temetőben (Szőnyi 1977-1978, 10, lOlj.) és Kr.u. 85-120 közé keltezett rétegben Zalalövőn (Pongrácz 1990, 113.), ezek alapján esetleg feltételezhető, hogy a carnuntumi darabokkal együtt talán egy közös műhely termékei. Szintén a vallási rítushoz kapcsolható tárgy jelenik meg egy másik mécsesen, ezen egy megkoszorúzott kratér látható, hasonló ábrázolás nagy számban található az emonai temetőben, Kr. u. I. sz. végére keltezhető leletegyütesekben (Petru 1972, T. X. 91,16; T. XXXVII. 555, 25; T. LVI, 820,17.). A balra forduló Luna buszt ábrázolásának egyetlen párhuzamát Sopronban találtam, ez a típus is az egykori Scarbantiához vezet minket. A típus gyakoribb változatában Luna feje körül csillagok láthatóak - ez esetleg egy korábbi változatot képvisel. Még gyakoribb az alak szemből való ábrázolása (Pongrácz 1990, 112.). Egyik mécsesünkön jobbra haladó/futó állatalak látható, amelyet oroszlánként értelmeztünk. Az ábrázolás elég elmosódott, valószínűleg az öntőforma is már kopott volt, vagy esetleg többszörös másolással készült. Mivel a legtöbb ábrázoláson az oroszlánok balra futnak a mécseseken, felmerül a lehetősége annak, hogy darabunk más állatalakot ábrázol, amelynek pontosabb meghatározása nem lehetséges. Egyetlen hasonló ábrázolás ismert Poetovioból, azonban annak sokkal jobb kidolgozása nem vethető össze darabunkkal. Áttérve a mécsesek formájára: mindegyik Loschcke I/C (=Iványi I) típusba tartozik, amely már az első század végétől megjelenik, de inkább a II. század elejére válik elterjedtté (Alram-Stern 1989, 28-29; Istenic 1999, 163.). Salla statigráfiai megfigyelései alaján a típus 20-124 közötti rétegekben jelenik meg (Pongrácz 1990, 138, Abb. 10.). Ezen kronológiai adatok megfelelnek az ábrázolásbeli párhuzamok keltezéseinek. A mécsesek alját tekintve majdnem mindegyiken találunk bélyeget a műhelyre/mesterre való utalásként. Ezek egy vagy több kör, pontkör vagy gyakrabban dupla kör. A volutásmécsesek mesterjelzései nem annyira elterjedtek, mint a firmamécsesek névbélyegei, és a megjelent publikációk tanúsága szerint kevésbé értelmezhetők. Hasonló pontkörös és körös jelzéseket Salla (Pongrácz 1990, 114.) és Poetovio (Istenic 2000) mécsesein találunk. Mivel itt nagyszámú jelzés áll rendelkezésünkre, esetleg megpróbálható valamilyen következtetés levonása. Több bélyeg esetében látható a bal oldalon egy fekvő T betű vagy vonal, amely néhány esetben esetleg a bélyegző szélének a benyomódása lehet, azonban több darabon egyértelműen mesterjelzésre szolgál. Három bélyeg esetében beszélhetünk hasonló kidolgozásról: 9. (tölgyág), 12. (oltár) és 13. (Luna) számú darabok. Bár reliefábrázolása és öntőformája is mindegyiknek más, esetleg egy helyen készült 13
