Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Recenziók - Néma Sándor (szerk.): Győr vármegye települései 18–19. századi kéziratos térképeken (Horváth József)
ARRABONA 2004. 42 / 2 , "NZIOK adatait is beépíti tanulmányába, amelyek valamely okból - pl. fizikai állapotuk miatt - a forrásközlésből kimaradtak. Kedvelt módszere az összehasonlító elemzés: ugyanazon területről felvett kettő vagy három - különböző időpontban készült - térkép adatait egymással összevetve jól érzékelteti az időközben bekövetkezett változásokat. Filep Antal több évtizedes kutatási tapasztalatot összegző, kiváló tanulmányának számos értékét kellene még említenünk; itt és most azonban - tartalmának részletesebb bemutatásától eltekintve - csupán néhány általunk fontosnak tartott jellemzőt szeretnénk kiemelni. Az egyik a rendkívüli alaposság: a tanulmány szinte a vármegye minden községéből hoz példákat! így minden, a térség helytörténete és néprajza iránt érdeklődő kutatónak érdemes mélyebben tanulmányoznia - nemcsak az azon községek múltja iránt érdeklődőknek, melyekből térkép került közlésre. A másik: elemzését hatalmas forrás- és szakirodalmi háttérre alapozza a szerző! Erről dolgozatát olvasva annak minden oldalán meggyőződhetünk; a végén található irodalomjegyzékből pedig össze is számolhatjuk, hogy 214 tételben sorolja fel forrásait, melyek mintegy másfélszáz szerzőtől származnak. E jegyzék már önmagában is kiváló kiindulópontot jelenthet a további kutatásokhoz, hiszen a téma szűkebb értelemben vett szakirodalmán túl számos fontos helytörténeti kiadványra is felhívja a figyelmet. Nem érdektelen utalnunk továbbá arra: Filep Antal kutatásait az 1950-es évek második felében kezdte ebben a térségben, azaz közel fél évszázaddal ezelőtt; akkori megfigyeléseire is bőven találunk utalásokat munkájában. így számos olyan megállapítást tehet - pl. a faluképek változásaival kapcsolatosan -, melyre a terepre most először érkezőnek nem lenne módja. Dolgozatának időbeli íve ezzel a 18. század második felében keletkezett legkorábbi térképek adataitól szinte napjainkig terjed - ez már önmagában is különlegessé teszi azt. De a térképekről leolvasható adatokon túl számos egyéb - alapos terepismeretről tanúskodó - megállapítással is találkozhatunk tanulmányában: nagyon érdekes pl. az az észrevétele, melyet a vizek összekötő szerepe kapcsán a rábaközi és a tóközi evangélikus falvak közötti házassági kapcsolatok alakulásáról tesz, hiszen - amint megfogalmazza - „a házassági kapcsolatok a tájon belüli vagy a kistájak közötti kulturális összetartozás tényezői is voltak, segítettek gazdasági, háztartási újítások elterjedésében". Összegezve tehát azt mondhatjuk: Filep Antal tanulmányát bátran ajánlhatjuk minden Győr vármegye helytörténete iránt érdeklődőnek, de - helyszíntől függetlenül - minden, a térképek iránt érdeklődő kutatónak is! A kötet következő tanulmányát a szerkesztő, Néma Sándor készítette „Vázlat Győr vármegye településhálózatának átalakulásáról 1526-1720 között" címmel. Meglehetősen izgalmas korszakot választott ki a vármegye történetéből, hiszen 1529-től kezdődően pusztító hadi események sora érinti e vidéket, és igazából csak 1683 után köszönt békésebb időszak a tájra. Felmerülhet persze a Tisztelt Olvasóban a kérdés: hogyan illeszkedik ez a tanulmány a kötetben közölt 18-19. századi forrásokhoz? Néma Sándor tanulmányát átolvasva megkapjuk erre is a választ: a török kor hadi eseményei során számos középkori település elpusztult Győr vármegye területén, melyeknek emlékét egy-egy dűlőnév, major vagy puszta őrzi a közzétett térképeken. A legszebb példákkal Tét és Mezőörs térképein szolgálhat erre a szerző; de más települések határából is bőven idézhet erre utaló nyomokat. A másik érdekes változás a 17-18. század for210
