Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Dr. Bánhegyi Jób: egy elfelejtett dunántúli festő (Szapudi-Laendler István élete és munkássága)

ÂERABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK 6. kép Várakozás (Kivándorlók) zó, vagy flörtölő divathölgyeinél közelebb álltak szívéhez az élet alkonyába jutott falusi öregek, akiknek fáradt testén, ráncos arcán és kezén a munka verejtéke szántott beszédes barázdákat. Vén csőszök, éjjeliőrök, sírásók, templomban előimádkozó nénikék álltak, vagy ültek modellt ezekhez a remek képeihez. (Öreg csavargó, Kertész bácsi, Öreg paraszt, Szakállas öregember, Terka néni, Öregaszszony, Rózsafüzéres öregasszony, Rozi néni, Médi néni stb.) Két többalakos kompozíción hatásosan használja fel a ráncos képű öregasszony és viruló fiatal leány kontrasztját, bár a lélektani összefüggést nem tudja mindig elég meggyőző erővel éreztetni (A rossz hír, Öregasszony és fiatal leány). Egyetlen többalakos nagy vászna, a Kivándorlók (6. kép), lenyűgöző erővel sugalmazza a hontalanságba kényszerülő, szomorú és reményvesztett szegénység fájdalmas hangulatát. Ideje már most, hogy kiértékeljük Szapudi-Laendler egyéniségének és művészetének elemzése során stílusirányának természetét, és fejlődésének ható tényezőit is megvilágítsuk. Stílusiránya Psychofizikai énalkatának összetevői közül jellemző egyéniségére bizonyos dinamikus vonás; első látásra nyugtalan impresszionistának tűnt fel, aki szüntelenül szomjúhozza és keresi az új és új élményeket. Ennek alapján azt hihetné az ember, hogy alkotásai gyors festői feljegyzések lesznek, röpke szín- és fénybenyomások friss megrögzítései a már történeti stílussá vált impresszionizmus szellemé192