Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)
Tanulmányok - Székely Zoltán: Nicolo Angielini 1566-os rajza Győr váráról és Miksa császár táborából
' " r ^ N . . NICOLO ANCJ' / HANOI . (Teütsch Kchnecht) négy tábora sorakozott, majd az olasz gyalogságé (Der Italianischen Kchnecht Läger). Itt a sánc északnak fordult és egészen a Dunáig futott. Belső oldalán a német lovasság (Der Herren andere Teütsch Reuter) sátrai álltak, majd II. Fülöp badeni őrgrófé (Markgraf von Baden). A Duna partján domb emelkedik ágyúállásokkal. A sánc e részének külső oldalán szintén csapatok táboroznak, északon Schulenberg (Der Herr Schulenberg) és Burckhard Barbin gróf (Graf von Barbi) vezetésével, míg délen Günter Schwarzenberg lovasai (Der Hern Grafen von Schwarzenburg Reüterey) helyezkedtek el, s mellettük Nassau grófja (Darbey der Hern Graf von Nassau). A két szárny között nyílt a sánc egyik kijárata (Ausgang). A Duna partján a burgundiai (Der burgundier Lager, Reuterey) és a magyar lovasság (Hungarisch Reuter Lager) foglalt állást s itt táboroztak Ludvig Ungnad báró (Herr Bugnaden) és Mirandola gróf (Graf von der Mirandola) csapatai is. A partszakasszal szembeni Duna-szigeten magyarok (Hungern) és itáliai zsoldosok (Italianisch Knecht) ütötték fel sátraikat. A táboron belül a vesztőhely dombja és a Fehérvári-kaputól induló út közötti területen állt Henrik, Liegnitz hercege (Herzog Heinrick von der Lügnitz), Brick herceg (Herzog Georg von Brick), Rosenberg (Der Herr von Rosenberg) valamint az osztrák lovasság (Die Oestereichischen Reutter) szállása. A domb lábánál állították le a társzekereket (Wagen der Profiant) is. Az út másik oldalán Guise herceg (Herzog von Güsza) és II. Alfonz d'Esté ferrarai herceg (Herzog von Ferar) táborozott. Tőlük keletre ütötte fel szállását Günter Schwarzenberg gróf (Hern Grafen von Schwarzenburg Zelt), a császár őfelsége (Die Kay May), a burgundiai óbester (Der Burgundier Obrister), Ferdinánd főherceg (Erzherzog Ferdinand), Scheindorf (Der Herr von Scheindorf) és itt ütöttek tábort Richard brandenburgi őrgróf csapatai is (Markgraffen von Brandenburg Läger). 7 Az Angielini-féle veduta létrejöttének körülményeiről nincsenek közvetlen információink. A történeti hátteret az 1566-ban többesztendei szünet után kiújult török háború adja. Az ifjú II. Miksa császár személyesen indult hadba, hogy megütközzék a nagy ellenféllel, II. Szulejmán szultánnal. Német birodalmi, spanyol és olasz segélycsapatokkal is megerősített seregének gyülekezőhelyeként a Győr alatti tábort jelölte ki. A nagy reményekkel induló hadjáratban számos fejedelmi személy is részt vett. Amíg a keresztény csapatok gyülekeztek, addig az oszmán hadak megostromolták, majd szeptember 8-án elfoglalták Szigetvár várát. A császáriak körében általános volt a meggyőződés, hogy a szultán ezek után Győr alá vonul s megütközik a keresztény seregekkel. A császári hadvezetés ennek nyomán újfent Győrbe vonta vissza összes csapatait és szeptember 16-át követően elrendelte a tábor sáncokkal való megerődítését (Veress 1993, 51-52). Angielini alkalmasint az így létrejött állapotot örökítette meg. Célja lehetett katonai: a tábor és a csapatok elhelyezkedésének rögzítése, ám az sem elképzelhetetlen, hogy II. Miksa a háborús erőfeszítéseit kísérő propagandában kívánta felhasználni az ábrázolást. A látkép egy példánya bizonyára a bécsi Haditanács levéltárába került: itt másolhatták le a stockholmi és stuttgarti albumok összeállításakor, a levéltár más várrajzaival egyetemben. Az uralkodói megrendelést az is valószínűsíti, hogy Angielini akkor már évek óta császári szolgálatban állt. Bár személyével kapcsolatos ismereteink még meglehetősen vázlatosak, napjaink történeti, kartográfiai és hadtörténeti kutatásai egyre inkább megragadhatóvá teszik tevékenységét. A magyarországi végvárrendszerrel kapcsolatos működését Pálffy Géza rekonstruálta (Pálffy 2000, 39-44). Eszerint Angielini neve először 1565-ben fordul elő, mint várépítész (Baumeister), de bizonyosra vehető, hogy már 1563-ban részt vett a horvát-vend végvidék várainak felül171
