Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Székely Zoltán: Nicolo Angielini 1566-os rajza Győr váráról és Miksa császár táborából

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK 4. kép. Ismeretlen rajzoló Nicolo Angielini után: A Püspökvár. A drezdaikarlsruhei-bécsi alaprajz részlete (1566) vizsgálatára kiküldött bizottság munkájában s ennek keretében az érintett erődítményekről felvételi rajzokat, a térségről pedig térképet készített. E munkáit abban a kódexcsoportban véli azonosíthatónak, amelynek egy-egy példánya drezdai,

8 karlsruhei

9 és bécsi

10 levéltárakban maradt fenn napjainkig. A kódexek nagyjából azonos számú, a magyar végvárvonal erődítményeit bemutató váralaprajzot tartalmaznak, valamint váltakozó számú térképet: ez utóbbiak némelyikén olvasható Angielini neve. A várrajzok és térképek alapján Pálffy Géza arra következtetett, hogy az itáliai mester részt vett 1564 májusának végétől a Duna és a Dráva közötti, majd a bányavidéki és kassai főkapitányság várainak felmérését végző bizottság munkájában. Mindehhez hozzátehetjük, hogy Angielini jelenléte az 1560-1570-es évek közepén bizonyosan kimutatható a magyarországi hadszíntéren: 1565-ből ismert egy, a Szatmár környéki harcokat bemutató térképpel illusztrált röplapja (Szathmáry 1993); 1566-ban a Hoefhagel-metszet tanúsága szerint Győrött járt; Gerő László az 1573-ban Sárospatak (Gerő 1975, 217), Domonkos György pedig az 1560-ban Ecsed és 1573-ban Szatmár váráról készített felmérési rajzait tette közzé (Domokos 1997, 2. és 16. kép); Pataki Vidor bányavárosi építőmesternek mondja s 1572-ből egy a Haditanács által elvetett bástyatervéről tud (Pataki 1931, 125). Angielini kapcsolatba került a térképészettel is foglalkozó orvos-történész Zsámboky Jánossal, mint erről az utóbbi 1571-es nyomtatott Magyarország- és egy évvel később kiadott Illyricum térképe tanúskodik (Pálffy 2000, 43-44). Ma ismert utolsó említései az 1577-es esztendőből valók: egy adat szerint Bécsben tartózkodott s várépítésznek titulálták;

11 az év áprilisában pedig Pietro Feraboscoval s Ottavio Baldigaraval a kanizsai végvár építkezéseit szemlézte (Domokos 2000, 234. jegyzet). Angielini tehát azok közé az itáliai mesterek közé tartozott, akiknek szakértelmét a XVI. század közepétől egyre nagyobb számban vette igénybe a Habsburg-birodalom. Döntő többségük katonai építkezésekkel kapcsolatos feladatokat látott el: a magyarországi hadszíntéren a török elleni végvárvonal kiépítésében játszottak meghatározó szerepet. Mai terminológiával hadmérnöknek nevezhetnénk őket, bár a kor még nem ismerte e fogalmat és az ezzel együtt járó szakmai specializáltságot sem. Jelenleg még nincs kellő rálátásunk Angielini várépítészi működésére: eleddig Kisvárda és Szendrő várát tulajdonították neki.

12 Amennyiben a horvát-vend végvidék várainak felülvizsgálatáról szóló források valóban rá vonatkoznak, akkor ott is kifejtett bizonyos tervezői tevékenységet: a felvételi rajzokra ugyanis azt is rá kellett 172