Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Késő római ládikaveret Győr-Ménfőcsanakról

ARRABONA 2004. 42 / 2. TANULMÁNYOK 4. metópé: Ősz. Két szőlőtőke között álló hosszú ruhás, köpenyes szüretelő. Fejét a bal oldali tőke felé fordítja, jobb karjával teste előtt átnyúlva szőlőmetsző késsel egy fürtöt készül levágni a tőkéről. Bal lábánál magas, fonott kosár. A metópék közül ez van a legjobb állapotban. 5. metópé: Tél. Hosszú ruhás, köpenyes, szemben álló, fejét jobbra fordító alak (vadász). Jobb kezében hátsó lábainál fogva nyulat tart, bal kezével a vállára vetett boton két lelőtt szárnyast, talán vadlibát egyensúlyoz. 2. veret. (3. ábra) A lemezen a metópék fölött állatfríz fut, amelyen balra néző állatok követik egymást. Az egyes állatalakokat növényi motívumok választják el egymástól. Töredékes, közepe hiányos. Balról jobbra haladva: szarvas, kutya, majd egy patás állat mellső lábai látszanak. Ez után látható a hiány (valószínűleg két állatfigura), majd ismét egy szarvas következik, amely azonban ágas-bogas agancsával eltér a korábbitól. Ugyancsak eltérő a szarvast követő ragadozó (kutya vagy medve) ábrázolás az eddigiektől. Az állat testét hosszú szőr borítja. A frízt finoman rovátkolt léctag keretezi. A keretbe foglalt állatfríz alatt az első lemezen szereplő Genius és négy-évszak ábrázolások metópéi ismétlődnek azoknál rosszabb állapotban. Az összes metópénak hiányzik az alja, a Nyár ábrázolás szinte teljesen megsemmisült. Méretek: 2a töredék hossza: 15,1 cm, 2b töredék hossza: 11 cm, legnagyobb mérhető magasság: 8 cm, ebből az állatfríz magassága: 1,9 cm. A ládikaveretek igen rossz állapotban, összegyűrve, korrodáltán kerültek elő, szakszerű restaurálásuk Bruder Katalin munkája (4. ábra). Az ábrázolások elmosódottsága talán a használt verőtő kopottságára utal. A tárgy hosszú használatára enged következtetni a megújított, utólagosan rászerelt „barkácsolt" kulcspajzs. A két veret nyilvánvalóan egy ládikához tartozhatott, nem tekintjük azonban teljes ládika borításnak. A ládikán a fogantyún kívül feltehetőleg még egy veretsornak kellett lenni, amelyet sajnos az előkerülési helyén nem találtunk. Mivel leletösszefüggések nélkül került elő, biztosan nem állíthatjuk, de nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a harmadik veretsor dionysosi menetet ábrázolt, ezt a továbbiakban igyekszünk megindokolni. Kutatástörténet A bronzveretekkel díszített ládikák sajátos részét képezik a Pannoniában gyakori domborműdíszes ábrázolások. A legjobb és legteljesebb pannóniai ládikamonográfiát Gáspár Dorottya készítette el (Gáspár 1986), a témával azonban már a XIX. század vége óta foglalkozik a szakirodalom (Hampel 1881, Engelmann 1908, Lovas 1927, Paulovits 1927, Paulovits 1935, Nagy 1938, Radnóti 1957.). Annyi bizonyosnak látszik, hogy a különböző témájú - pogány mitológiai és ókeresztény témájú veretek valamint maszkok, egyes figurák - domborműdíszes ládikák a késő római időszakban készültek. Felhasználásuk leginkább a hölgyekhez kötődött, piperecikkek, pénz, esetleg okmányok őrzésére szolgáltak. Általában női sírokban kerülnek elő, egyes ábrázolásokon, mint a női viselet tartozékai szerepelnek (Gáspár 1971b IX. tábla). A magánjellegű felhasználáson kí10