Arrabona - Múzeumi közlemények 42/2. (Győr, 2004)

Tanulmányok - Szőnyi Eszter: Késő római ládikaveret Győr-Ménfőcsanakról

SZŐNYI ESZTER KÉSŐ RÓMAI LÁDIKAVERET GYŐR-MÉNFŐCSANAKRÓL vül Gáspár számol a ládikák hivatalos célú használatával is a császárkultusz propaganda céljai, a katonaság és bizonyos vallások (misztériumvallások, kereszténység) körében (Gáspár 1971a 66-67.). Készítési technikájukat tekintve eddig két nézet látott napvilágot a szakirodalomban. Paulovits István szerint negatív mintába (Paulovits 1935, 61-62.) kalapálták az ábrázolásokat. Sokkal valószínűbbnek látszik azonban az általánosan elfogadott nézet a pozitív alapra, verőtőre kalapálás, trébelési technika alkalmazása. (Radnóti 1955, 180-181.) Analógiák Ládikaveretünk párhuzamait keresve a szakirodalomban megállapíthattuk, hogy a négy évszak -ábrázolás Pannoniában viszonylag gyakran előforduló téma. A felcsuti ládika (Gáspár 1986, Kat. 733) még a XIX. században került elő egy kőlapokból összeállított női sírból. A használata alatt többszörösen javított eredetileg három metópé sorral és egy állatfrízzel díszített ládika ábrázolásait a más-más kutatók különféleképpen értelmezték. A nagyobb metópék egyértelműen múzsákat és bacchikus alakokat ábrázolnak, a kisebb képek Hampel József (Hampel 1881, 143. sköv.) és Paulovits István szerint (Paulovits 1935, 78-80.) Bacchus kísérőit, Gáspár Dorottya értelmezésében a négy évszak megszemélyesítőit (Gáspár 1971b, 21-22. és 1986, 202-203.) Az időközben megsemmisült veretek ma már nem ellenőrizhetők. A rendelkezésre álló fotó (Hampel 1881. tábla a 144-145. o. között) alapján magam is a négy évszak ábrázolás figurái közül a tavasz, nyár, tél alakját vélem felismerni a mi vereteinktől kissé eltérő formában. Keszthely-Fenékpuszta I. (Gáspár 1986, Kat. 791.) 1882-ből, Lipp Vilmos ásatásából származik. A találó szerint a három lemez egy ládika fedőlapját, elő és hátlapját díszítette, Engelmann viszont két ládához tartozónak véli a leleteket (Engelmann 1908, 244.). A három lemez közül egy dionysosi menetet, kettő pedig metópékra osztott mezőkben négy évszak ábrázolást mutat. Bár az ábrázolás témája azonos a ménfőcsanaki ládikáéval, a kivitelezésben azonban feltűnő eltérések vannak. Ilyenek a szembeforduló arcok, a hangsúlyos, jellegzetes köpeny, csizma. A három lemez egy ládikához tartozását valószínűnek tartjuk. Keszthelv-Fenékpuszta II. (Gáspár 1986, Kat. 793.) 1971-es ásatásból, a déli erődkapu területéről származik egy veret, amely a négy évszak ábrázolásból a Tél allegóriája (Müller 1978, 16-17.). A darab érdekessége, hogy nem sírmelléklet, hanem egy V századi bronzműves műhely újrafeldolgozásra szánt nyersanyaga. Az ábrázolás minden eddig ismert Tél szimbólumtól különbözik: szárnyakat visel, a bal kezében tartott faágról hiányoznak a lelőtt madarak és ruházata is eltérő. Dunaújváros D-i temető 1123. sír (Gáspár 1986 Kat. 701.) A többszörösen felhasznált téglasír lábvégében összerakott csontváz maradványai közül egy ládikaveret egyetlen metópéjának gyöngysorkeretes töredéke került elő, amelyen álló alak két lába és a jobb láb mellett elhelyezett gyümölcsös kosár látszik (VágóBóna 1976, 187.). A töredék a négy évszak közül a Tavasz vagy a Nyár allegóriája lehetne. Az ábrázolás semmiképpen nem azonos a mi ládikánk Nyár alakjával, hiszen ezen a jobb láb mellett álló gabonatábla látható. A csanaki Tavasz szimbólumoknak ez a része hiányos, úgyhogy itt nem tudunk állást foglalni az azonosságot illetőleg. A töredék keretdísze azonban nagyon hasonló. 11